Gyakran úgy gondoljuk, hogy kedvenceik megmagyarázhatatlan, furcsa dolgokat művelnek, és ha esetleg betartják azokat a szabályokat, amiket mi tartunk helyesnek, azt csak azért teszik, mert erre neveltük őket. De ez nem mindig van így. Néha olyan találékonyan oldanak meg egy helyzetet, vagy olyan szintű megértést mutatnak, hogy még a gazdáik sem tudják elképzelni, pontosan mi játszódhat le a fejükben.
Összegyűjtöttünk néhány történetet, amelyek arról tanúskodnak, mennyire okosak is az állatok, és mennyi meglepetést okoznak gazdáiknak intellektuális képességeikkel és karakterükkel.
1. “Gyerekkoromban 2 kutyánk volt: egy pireneusi juhászkutya és egy labrador retriever. A labrador inkább bolondos volt, míg a pireneusi juhászkutya rendkívül okos. Egy nap a labradornak valahogy sikerült kiszabadulnia (meg kellett kötnünk, mert folyton a madarakat üldözte), és a juhász utánaszaladt. Észre sem vettük, mi történt, de egyszer csak látjuk, ahogy a két kutya megérkezik, a juhász a szájában fogta a labrador pórázát. A szomszédokat valószínűleg ugyancsak meglephette ez a nem mindennapi látvány.”
2. “Amikor a barátommal összeveszünk, a macskám mindig nagyon ideges lesz. Azonnal odarohan hozzám, idegesen nyávog, és hozzádörgölőzik az arcomhoz. Ha sírok, nyalogatja a könnyeimet, és nagyon nyugtalan. Mindez rendkívül megható, különösen azért, mert csak engem vigasztal meg így. De arra nem számítottam, hogy egy nap, egy veszekedés kellős közepén, az arcomba dugja a bolyhos fejét, hogy abbahagyjam a kiabálást. Az egész annyira vicces volt, hogy képtelen voltám tovább folytatni a veszekedést.”
3. “A kutyánk meglehetősen kövér, vagy 50 kilót nyom. Rajta kívül van még jó néhány macskánk is. Egy nap, amikor éppen hazajöttünk a sétából, a kutyánk a kedvenc kanapéján találta a macskákat. Rájuk ugatott, de a cicák nem törődtek vele. Ezért úgy döntött, nemes egyszerűséggel rájuk fekszik…”
4. “Egy este a macskám nem hagyott elaludni, és minden áron azt akarta, hogy kövessem a konyhába. Nemrégiben vásároltunk egy új tűzhelyet üveg főzőlappal, és fogalmam sem volt róla, hogy az egyik égő alacsony fokozaton még működött. Egyszerűen úgy felejtettük. Köszönjük, cicus!”
5. “Amikor a kutyám el akarja érni, hogy rá figyeljek, óvatosan megharap egy bútordarabot, aztán abban a pozícióban marad, és felveszi velem a szemkontaktust. Ez egyszerre vicces és furcsa, de működik!”
6. “A szüleim örökbe fogadtak egy macskát, amikor én még csak 2 hetes voltam. A macska úgy döntött, hogy a kiscicájaként kezel engem, és tényleg úgy vigyázott rám, mintha a saját kölyke lennék. Amikor sírtam, a hátsó lábaira ült, a mellső mancsait a vállamra tette, aggodalmasan nyávogott, és nyalogatta az arcomat. Minden este az ágyamban aludt, amíg 14 éves koromban el nem pusztult. Nyugodj békében Rosa, te voltál a második anyám.”
7. “Volt egy szamaram, ami ki tudta nyitni a kapukat, és egyszerűen csak besétált egy lezárt legelőre. Egy alkalommal, amikor éppen elintéznivalók után jártam, teljes káosz fogadott, amikor hazaértem. A lovak éppen hatalmas pusztítást végeztek az istállóban a széna közt, a tehenek pedig a szomszéd kertjében legeltek. És a szamár egy kicsivel odébb teljes lelki nyugalommal álldogált, mintha ő aztán nem tehetne semmiről.”
8. “Néhány évvel ezelőtt a nagymamámnak problémái kezdtek lenni a lábával. Egy alkalommal elesett, miközben átment a nappalin. Amikor a kutyánk meglátta, körbeszaladt az egész házban, hogy keressen valakit, aki segíthetne, de a nagymamám aznap épp egyedül volt otthon. Amikor rájött, hogy nincs otthon senki, fogta magát, lefeküdt mellé, és mellette maradt, amíg nagymamám össze nem szedte annyira az erejét, hogy felálljon. Később mindent elmesélt nekünk, és mi kimondhatatlanul hálásak voltunk a kutyának, hogy ott volt mellette.”
9. “Amikor a házunkban tűz ütött ki, a macskám bebújt egy régi paplan alá. Ez mentette meg az életét, mert a paplan rétegei légszűrőként működtek, így nem kapott füstmérgezést.”
10. “Ma a lovardában megengedték nekünk, hogy sárgarépával etessük a lovakat, de volt egy ló, amit nem volt szabad megetetni, mert gyomorhurutban szenvedett. De szegény annyira szeretett volna egy répát! Muszáj volt készítenem róla egy képet.”
11. “Egy reggel éppen takarítottam a szobámban. Tele volt a kezem, úgyhogy nem tudtam kinyitni az ajtót. A macskám éppen ott feküdt a közelben, és én csak úgy mellesleg odaszóltam neki: „Ki tudnád nekem nyitni az ajtót? Nekem tele van a kezem.” És bármilyen meglepő is, de megértette, amit mondtam! Felállt, lustán az ajtóhoz ment, bedugta a mancsát az ajtó résébe, kinyitotta, aztán visszafeküdt a helyére.”
12. “Kiskoromban lovakat tartottunk. És volt köztük egy kanca, amelyik hihetetlenül okos volt. Szénával és különböző tárgyakkal eldugta a vízcsapot, és elárasztotta vízzel az egész istállót, ha nem fordítottunk rá elegendő figyelmet. Összesen 4 zár volt a boksza ajtaján, de rájött, hogy nyithatja ki mindegyiket, köztük egy karabinert is. Előfordult, hogy éjszaka kiszabadult, kiengedte az összes többi lovat, és reggelig „dorbézoltak”. Fél tucat ló a veteményesben éppen a nyári zöldségekből lakmározott, további fél tucat pedig fel-alá galoppozott az úton, teljesen összezavarva az autósokat.”
13. “Éppen fürödni készültem, ezért útban a fürdőszobába levettem a rövidnadrágomat, és ledobtam a kanapéra. Amikor a forró fürdő után visszamentem a szobába, a nadrág nem volt sehol. Pedig teljesen biztos voltam benne, hogy a kanapén hagytam. A macskám egész idő alatt a fotelban aludt. Szóval keresni kezdtem a nadrágot, és mint kiderült, a macskám fogta, és szépen betette azt a szekrénybe, a legalsó polcra. Végül is igaza van, rendet kell tartanunk a házban.”
14. “Gyerekkoromban egyszer nagyon megharagudtam valamiért a felnőttekre, úgyhogy csak leültem valahova egyedül, és sírva fakadtam. Amikor a kutyánk meglátta, mi történik, fogta magát, kiásott egy csontot, amit korábban elrejtett, és letette elém. Az én saját cuclim!”
15. “Nem éreztem valami jól magamat, és úgy döntöttem, alszom egy kicsit, de az én drága cicám nem hagyott békén. Addig bökdösött, amíg fel nem bosszantott, és meg nem próbáltam felkelni. Akkor jöttem rá, hogy rosszabbul vagyok, mint gondoltam, és azonnal mentőt hívtam. Mint kiderült, szívrohamom volt, de nem tudtam, mert nem éreztem fájdalmat. A macskám megmentette az életemet.”
Te is tapasztaltál már ilyen különös viselkedést a kedvencednél?
