Egy fiatal, csinos szőke nő egy kisbabával a karjában besétál a gyermekorvosi rendelőbe. A doktor éppen a papírjait rendezgeti, amikor a nő kedvesen megszólal:
– Jó napot kívánok, doktor úr! Szeretném megméretni a kisbabát, mert kíváncsi vagyok, mennyit nyom most.
– Természetesen, hölgyem! – mosolyog az orvos. – Hány hónapos a kicsi?
– Most múlt három hónapos. Nagyon szépen fejlődik, csak szeretném tudni a pontos súlyát.
Az orvos odalép a vizsgálóasztalhoz, bekapcsolja a babamérleget, de a készülék nem reagál. Megnyom néhány gombot, majd bosszúsan megcsóválja a fejét.
– Hát ez remek! Úgy látom, megint elromlott a mérlegünk. Pedig tegnap még tökéletesen működött!
– Jaj, doktor úr, akkor most hiába jöttünk? – kérdezi csalódottan a nő.
– Dehogyis, kedvesem! – nyugtatja meg az orvos. – Szerencsére van egy egyszerű módszer, amivel mérleg nélkül is meg tudjuk állapítani a baba súlyát.
– Tényleg? És hogyan?
– Nézze, itt van a sarokban egy felnőttmérleg. Először az anyuka feláll rá a babával a karjában, és felírjuk a közös súlyukat.
– Értem – bólogat a szőke nő.
– Utána az anyuka leteszi a babát, és egyedül is megmérjük. A két értéket kivonjuk egymásból, és máris pontosan tudjuk, hány kiló a kicsi!
A nő egy darabig gondolkodik, majd csalódottan megrázza a fejét.
– Hát, doktor úr, attól tartok, ez így nem fog működni.
Az orvos meglepetten néz rá.
– Ugyan miért ne működne? Ez egyszerű matematika, hölgyem! A két mérés különbsége pontosan a baba súlya lesz!
– Értem én, doktor úr, de nálunk ez akkor sem lesz jó!
– De mégis miért nem?!
A szőke nő teljes természetességgel válaszol:
– Mert én nem az anyukája vagyok! Hanem a nagynénje!
