Egy kellemes délutánon egy 80 éves bácsi üldögél a park egyik padján. Békésen figyeli az arra sétáló embereket.
Egyszer csak egy csinos, feltűnően öltözött fiatal nő halad el előtte, aki a környéken arról ismert, hogy pénzért kínálja a társaságát. Amikor meglátja az öreget, játékosan elmosolyodik, és odalép hozzá.
– Jó napot, bácsika! Hát maga miért üldögél itt ilyen magányosan ebben a szép időben?
– Tudja, aranyom, az én koromban már az is öröm, ha süt a nap, és nem fáj semmim! – feleli nevetve az öreg.
A nő leül mellé a padra, és kacéran közelebb hajol hozzá.
– Mondja csak, bácsika, nincs kedve egy kis kalandhoz? Tudnék én magának kellemesebb délutáni programot is ajánlani!
Az öreg meglepetten felvonja a szemöldökét.
– Jaj, kedvesem, hát én már nyolcvanéves vagyok! Az ilyen dolgok az én koromban már nem igazán férnek bele a lehetőségeimbe.
– Ugyan már! – nevet fel a nő. – Ne legyen ilyen kishitű! Attól, hogy valaki elmúlt nyolcvan, még nem kell lemondania minden örömről!
– Hát, nem is tudom, aranyom… régen persze más volt a helyzet, de azóta sok víz lefolyt a Dunán.
– Na látja! Akkor legalább a régi szép idők emlékére tegyünk egy próbát! Ki tudja, még kellemes meglepetés is érheti!
Az öreg egy darabig elgondolkodva nézi a nőt, aztán megigazítja a kalapját, és lassan feltápászkodik.
– Tudja mit, kedvesem? Egyszer élünk! Ha már ilyen szépen kér, hát legyen! Egy próbát igazán megér.
A nő elégedetten elmosolyodik, karon fogja a bácsit, és együtt elsétálnak a közeli házak felé.
Jó félórával később visszatérnek a parkba. A nő láthatóan alaposan meglepődött, az öreg viszont teljes nyugalommal visszaül a megszokott padjára.
– Hát, bácsika, ezt azért nem gondoltam volna! – csóválja a fejét a nő.
– Ugyan, aranyom, mi olyan meglepő ezen? – kérdezi az öreg ártatlanul.
– Hát az, hogy maga az előbb még azt mondta, hogy az ilyen kalandok már nem férnek bele a lehetőségeibe!
Az öreg elégedetten elmosolyodik, és megigazítja a kalapját.
– Jaj, kedvesem, maga teljesen félreértett engem!
– Hogyhogy félreértettem?
– Hát úgy, aranyom, hogy maga a program még bőven belefér!
A nő értetlenül néz rá.
– Akkor mégis mi az, ami nem fér bele?!
Az öreg megvonja a vállát.
– A fizetés.
