Egy elegánsan öltözött, idős úr besétál a templomba. Körülnéz, majd határozott léptekkel a gyóntatófülkéhez indul. Leül, megköszörüli a torkát, és megszólal:
– Áldjon meg, atyám, mert vétkeztem!
– Hallgatlak, fiam – feleli kedvesen a pap. – Mondd csak, mi nyomja a lelkedet?
– Először is tudnia kell rólam, hogy már 82 éves vagyok. Van egy csodálatos, 70 éves feleségem, akivel több mint ötven éve élünk együtt. Felneveltünk három gyermeket, van hét unokánk, és már két dédunokával is megáldott minket az élet.
– Ez igazán szép, fiam! – mondja elismerően a pap. – Ritka nagy boldogság lehet ilyen szép családdal megöregedni. De mondd csak, miért jöttél gyónni?
Az öreg egy kicsit közelebb hajol a rácshoz, és halkabbra fogja a hangját.
– Hát, atyám, az úgy történt, hogy tegnap délelőtt autóval indultam a szomszéd városba. Szép idő volt, nem siettem sehová, gondoltam, teszek egy kis kirándulást. Ahogy haladtam az országúton, egyszer csak megláttam három gyönyörű, fiatal nőt az út szélén. Ott álltak a nagy melegben, és stoppoltak.
– És te mit tettél?
– Hát megsajnáltam őket, atyám! Gondoltam, ilyen hőségben mégsem hagyhatom ott szegényeket. Megálltam, és felajánlottam, hogy elviszem őket.
– Ez igazán keresztényi cselekedet volt, fiam! – helyesel a pap.
– Igen, csakhogy aztán beszélgetni kezdtünk. Nagyon kedvesek voltak, nevettek a történeteimen, és azt mondták, hogy milyen jó társaság vagyok. Aztán az egyikük megkérdezte, nincs-e kedvem velük eltölteni egy kis időt.
A pap gyanakodva felvonja a szemöldökét.
– És te mit válaszoltál?
– Hát, atyám, mit mondhattam volna? Egy ilyen kedves meghívást mégsem utasíthattam vissza!
– Aztán mi történt?
– Megálltunk egy út menti motelnél.
– Egy motelnél? – kérdez vissza a pap.
– Igen. Kivettünk egy szobát, felmentünk, aztán… hát, hogyan is mondjam ezt szépen… mindhárom hölggyel kalandba keveredtem.
A gyóntatófülkében néhány másodpercre teljes csend lesz.
– Mindhárommal?! – kérdezi hitetlenkedve a pap.
– Bizony, atyám! Mindhárommal!
A pap nagyot sóhajt, majd komoly hangon megszólal:
– Fiam, te már 82 éves vagy, van egy szerető feleséged, gyermekeid, unokáid, dédunokáid… és mégis ilyesmire vetemedtél? Ez bizony súlyos bűn!
– Tényleg? – kérdezi meglepetten az öreg.
– Természetesen! De mondd csak, legalább őszintén megbántad, amit tettél?
Az öreg értetlenül ráncolja a homlokát.
– Megbántam? Ugyan miért bántam volna meg, atyám? Életem egyik legszebb napja volt!
A pap most már egészen felháborodik.
– Hát milyen katolikus vagy te, fiam?!
– Katolikus? – kérdez vissza az öreg.
– Igen, katolikus! Mégis miféle hívő ember beszél így a bűneiről?!
– De atyám, én nem vagyok katolikus!
A pap döbbenten mered a gyóntatórácsra.
– Nem vagy katolikus?! Akkor mégis miért jöttél ide, és miért meséled el nekem mindezt?!
Az öreg elégedetten elvigyorodik, majd büszkén megszólal:
– Mert mindenkinek elmesélem!
