Egy idős férfi a halálos ágyán fekszik. Az orvosok már lemondtak róla, a családja is elbúcsúzott tőle. Amikor végre kettesben marad a feleségével, magához inti, megfogja a kezét, és gyenge hangon megszólal:
– Erika… 30 évet éltünk le együtt. Mielőtt végleg elmegyek, szeretnék feltenni neked egy kérdést. Kérlek, most az egyszer légy teljesen őszinte hozzám!
– Kérdezz csak, Ferikém! Tudod, hogy nekem bármit elmondhatsz.
– Mondd meg nekem… a 30 év alatt voltál valaha hűtlen hozzám?
Az asszony hosszasan hallgat, majd nagyot sóhajt, és megszorítja a férje kezét.
– Nem akarok hazudni neked, de… Igen, háromszor is. De hidd el, mindháromszor miattad tettem!
A férfi fájdalmasan lehunyja a szemét, majd kis idő múlva megszólal:
– Háromszor? Ezt sosem gondoltam volna rólad… De ha már így alakult, legalább mondd el, hogyan történt!
– Az első akkor volt, amikor majdnem elveszítettük a házunkat. Már ki akarták árverezni, mert hónapok óta nem tudtuk fizetni a hitelt. Emlékszel, hogy egy este elmentem személyesen beszélni a bank igazgatójával?
– Persze, hogy emlékszem. Másnap reggel telefonáltak, hogy mégis kapunk haladékot.
– Hát igen… az nem egészen véletlenül történt.
A férj egy darabig a plafont bámulja, majd lassan bólint.
– Rendben, Erika… ezt még valahogy megértem. Végül is a közös otthonunkat mentetted meg. És mikor volt a második?
– Amikor sürgősen szívműtétre volt szükséged, de nem volt rá pénzünk. Az orvos azt mondta, hogy ha nem operálnak meg néhány napon belül, nem éled túl. Emlékszel, hogy elmentem beszélni a főorvossal?
– Hogyne emlékeznék! Másnap személyesen közölte, hogy mégis ingyen megoperál.
– Nos… az sem volt teljesen véletlen.
A férj szemébe könny szökik. Nehezen felemeli a kezét, és megsimogatja a felesége arcát.
– Erika, drágám… hiszen az életemet mentetted meg! Ezért sem tudok haragudni rád. Most már csak azt szeretném tudni, mi történt harmadszor.
Az asszony zavartan lesüti a szemét, és hosszú másodpercekig nem mer megszólalni.
– Emlékszel, amikor indultál a horgászegyesület elnöki posztjáért?
– Persze, hogy emlékszem! Életem egyik legboldogabb napja volt, amikor végül megválasztottak!
A nő nagyot sóhajt, majd halkan megszólal:
– Hát… akkor még hetvenhárom szavazat hiányzott a győzelmedhez…
