Egy kellemes nyári délután egy kirándulóhajó lassan halad a tavon. Az utasok a fedélzeten élvezik a napsütést, néhányan fényképeznek, mások a korlátnál állva gyönyörködnek a kilátásban.
Az utasok között van egy elegánsan öltözött, idősebb hölgy is, aki vadonatúj, széles karimájú kalapjában sétálgat a fedélzeten.
Egyszer csak váratlanul hatalmas széllökés támad, és a hölgy könnyű nyári szoknyáját egy pillanat alatt egészen a derekáig felkapja. A hölgy azonban ahelyett, hogy a szoknyáját próbálná visszahúzni, mindkét kezével kétségbeesetten a kalapját szorítja.
Egy mellette álló úriember egy darabig döbbenten figyeli a jelenetet, majd zavartan megszólal:
– Elnézést, asszonyom, de nem szeretnék illetlen lenni, de ugye észrevette, hogy a szél teljesen felkapta a szoknyáját? Maga meg közben két kézzel a kalapját fogja!
A hölgy nyugodtan az úr felé fordul, és egy halvány mosollyal válaszol:
– Uram, amit odalent látni lehet, az már elmúlt ötven éves. A kalapomat viszont csak ma vettem.
