Albert Einsteint világhírű tudósként rendszeresen meghívták különféle fogadásokra, ünnepi vacsorákra és tudományos rendezvényekre, ahol szinte mindig elvárták tőle, hogy beszédet mondjon.
Einstein azonban sokkal szívesebben töltötte volna az idejét a laboratóriumban, mint elegáns termekben, hosszú előadásokat tartva.
Egyik este, amikor éppen egy újabb rendezvényre tartottak, fáradtan hátradőlt az autó ülésén, és így szólt a sofőrjéhez:
– Tudja, kedves barátom, kezdem nagyon unni ezeket a fogadásokat. Akárhová megyek, mindig ugyanazokat a kérdéseket teszik fel, és nekem újra meg újra ugyanazt az előadást kell megtartanom.
A sofőr a visszapillantó tükörből ránézett, majd elmosolyodott.
– Professzor úr, ha megengedi, lenne egy ötletem!
– Hallgatom! – felelte Einstein.
– Én már annyiszor hallottam az előadásait, hogy szinte kívülről tudom az összeset. Ráadásul, ahogy már többen is megjegyezték, egy kicsit még hasonlítok is önre.
Einstein kíváncsian előrehajolt.
– És mire akar kilyukadni?
– Arra gondoltam, hogy ma este én tartanám meg az előadást maga helyett. Maga pedig beülne a közönség soraiba, és végre egyszer nyugodtan pihenhetne.
Einstein először hangosan felnevetett.
– Maga aztán nem semmi! És mi lesz, ha valaki kérdez valamit?
– Ne aggódjon, professzor úr! Annyiszor hallottam már a válaszait is, hogy szerintem boldogulni fogok.
Einstein elgondolkodott, majd vállat vont.
– Tudja mit? Egyszer élünk! Próbáljuk meg!
Megálltak egy félreeső utcában, kabátot és fejfedőt cseréltek, majd Einstein a sofőr egyenruhájában, a sofőr pedig a híres tudósnak öltözve érkezett meg a rendezvényre.
A vendégek természetesen mit sem sejtettek a cseréről.
Amikor elérkezett az előadás ideje, a sofőr magabiztosan felállt a pulpitusra, megigazította a szemüvegét, és belekezdett Einstein jól ismert beszédébe.
Olyan pontosan adta elő, hogy a közönség többször is megtapsolta. Még Einstein is elégedetten mosolygott a terem hátsó sorában.
Az előadás végén a házigazda bejelentette:
– Köszönjük, professzor úr! Most pedig következzenek a kérdések!
Az első néhány kérdés egyszerű volt. A sofőr gond nélkül válaszolt rájuk, hiszen ezeket már számtalanszor hallotta.
Einstein egyre jobban élvezte a helyzetet.
Ám ekkor felállt egy idősebb professzor az első sorban.
– Professzor úr, lenne egy meglehetősen összetett kérdésem az elméletével kapcsolatban.
Ezután hosszú perceken át beszélt különféle matematikai összefüggésekről, egyenletekről és olyan tudományos részletekről, amelyekről a sofőrnek fogalma sem volt.
A teremben síri csend lett. Mindenki kíváncsian várta Einstein válaszát.
A sofőr azonban egy pillanatra sem jött zavarba. Nyugodtan megigazította a zakóját, végigmérte a kérdező professzort, majd kissé leereszkedő mosollyal megszólalt:
– Uram, ez a kérdés annyira egyszerű, hogy még a sofőröm is meg tudja válaszolni! Meg is kérem, hogy tegye meg!