Egy hétköznap délután, a csúcsforgalom kellős közepén, zsúfolásig megtelik a budapesti metró egyik szerelvénye.
Az utasok szinte egymás hegyén-hátán állnak, mindenki próbál valahogy kapaszkodni, miközben a vonat egyik állomásról a másikra zötykölődik.
Az egyik ajtó közelében egy csinos, fiatal nő áll, közvetlenül mögötte pedig egy harmincas férfi próbál egyensúlyozni a tömegben.
A metró hirtelen fékez egyet, az utasok összetorlódnak, a nő pedig bosszúsan hátrapillant.
Néhány perc múlva azonban már egészen más okból fordul meg. Szigorú tekintettel végigméri a mögötte álló férfit, majd ingerülten rászól:
– Mondja, maga teljesen megőrült?! Ha a micsodáját még egyszer hozzám meri nyomni, esküszöm, hogy feljelentem zaklatásért!
A férfi zavartan felemeli mindkét kezét.
– Jaj, hölgyem, elnézést kérek! Biztosíthatom, hogy szó sincs semmi ilyesmiről! Egyszerű félreértés az egész!
– Félreértés?! – kérdez vissza a nő. – Maga szerint én nem érzem, mi történik mögöttem?
– Dehogyis, hölgyem! Csak tudja, olyan nagy a tömeg, hogy alig lehet megmozdulni. Ráadásul a nadrágzsebemben van a pénztárcám, valószínűleg az nyomódhatott magához!
A nő gyanakodva felvonja a szemöldökét.
– Szóval azt állítja, hogy az egész csak a pénztárcája miatt van?
– Pontosan! – bólogat hevesen a férfi. – Egy vastag bőrpénztárca van a zsebemben. Biztosan azt érezte, amikor a metró fékezett.
– És maga szerint ezt el is kellene hinnem?
– Higgye el, kérem! Eszem ágában sem volt kellemetlen helyzetbe hozni magát. Becsületszavamra mondom, hogy csak a pénztárcám volt!
A nő néhány másodpercig elgondolkodva nézi, majd hirtelen elmosolyodik.
– Hát, ha tényleg így van, akkor maga bizonyára nagyon jó helyen dolgozik!
A férfi meglepetten pislog.
– Tessék? Ezt meg miből gondolja?
A nő hamiskás mosollyal végigméri, majd megszólal:
– Mert ahogy éreztem, az elmúlt tíz percben ötször kapott fizetésemelést!
