Élete során legalább egyszer valószínűleg mindenki belegondol abba, vajon mi történik a lelkével a halála után, és ha van túlvilág, vajon milyen megpróbáltatásokon kell átesnie a léleknek, milyen akadályokat kell legyőznie, hogy békére leljen?
Míg a katolikus egyház úgy tartja, hogy közvetlenül a halál után minden ember lelke találkozik Istennel, és Jézus Krisztus mindenkit külön-külön megítél és végérvényesen dönt az egyén sorsáról, addig az ortodox egyház szerint ez az ítélet nem születik meg azonnal, lelkünknek egy sor akadályt, kísértést kell legyőznie halálunk után, és vannak bizonyos kiemelt fontossággal bíró napok: a 3., 9. és a 40.
A halál utáni harmadik napon tartják a halottbúcsúztatót. Az ortodox egyház hite szerint az elhunyt lelke az első két napon még a földön marad, részt vesz az imádságban, amit érte mondanak, és jelen van a búcsúztatási szertartáson is, és ezen a napon átlépi a látható világ határait.
A harmadik napnak szimbolikus jelentése van – Jézus Krisztus harmadnapon támadt fel a halálból. Ugyanakkor a hármas szám a Szentháromságra is utal. A halottbúcsúztatón a rokonok és barátok imádkoznak az elhunyt lelkéért, azért, hogy bocsánatot nyerjen bűneiért Isten színe előtt.
A kilencedik napon szintén szokás megemlékezni a halottról az ortodox hagyomány szerint. Úgy tartják, hogy ilyenkor meg kell emlékezni az angyalok kilenc testületéről (szeráfok, kerubok, trónok, uralkodók, legfőbbek, hatalmasok, állhatatosok, arkangyalok, angyalok), hogy az elhunyt lelke csatlakozhasson hozzájuk.
Ekkor a lélek felismeri, hogy egy másik világba került: lemond mindarról, ami a földi léthez köti, és megteszi első lépéseit egy teljesen új úton.
A negyvenedik napnak is fontos szimbolikus jelentése van. A negyvenedik napon az elhunyt lelke megjelenik Isten színe előtt – ahogy azt a Megváltó is tette. Ezen a napon a papok azt tanácsolják a rokonoknak, imádkozzanak ismét az elhunyt lelkéért, hogy bebocsátást nyerhessen a mennyországba.
De mi történik mindeközben az elhunyt lelkével? Amikor megjelenik Isten színe előtt, a Mindenható dönt a sorsa felől. Senki nem tudja pontosan, hogy zajlik ez az ítélet, és mi vár valójában a lélekre, de az egyház tanítása értelmében az Úr minden lelket egyénileg és igazságosan ítél meg.
Az ítélet az adott lélek földi élete alapján születik meg, és Isten döntése minden esetben szuverén, semmi sem befolyásolja. Az igaz lelkek, akik alázattal éltek a Földön, és jót cselekedtek, valószínűleg bejutnak a mennyországba, az angyalok és más üdvözült lelkek körébe.
Azokat azonban, akik bűnös életet éltek, Isten a pokolba küldi, ahol a démonok és más bűnösök közé kerül.
Minderről azonban nagyon keveset tudunk, Isten ítélete rejtély az ember számára, és az egyház csak azt állítja egyértelműen, hogy a lélek halhatatlan, és halálunk után egy másik állapotba lép át.
Az ortodox egyház azonban úgy tartja, hogy mielőtt Isten meghozná az ítéletét egy lélek sorsa felől, bizonyos megpróbáltatások várnak rá. A gonosz és ravasz démonok arra késztetik a lelket, hogy kétségbe vonja a hitét, valamint az Úr iránti szeretetét, tiszteletét és félelmét. Ahhoz, hogy a lélek átmenjen ezen a próbatételen, fel kell ismernie saját hibáit, tévedéseit, el kell fogadnia, és maga mögött kell hagynia azokat.
Magukról a megpróbáltatásokról, megkísértésekről nem sokat lehet tudni, ezek szintén Isten misztériumainak számítanak, de az ortodox hagyomány számon tartja például boldog Teodóra megkísértését, ami állítólag 12 bűnből állt:
A szavak bűne: pletyka, uszítás, üres vagy tiszteletlen szavak.
A hazugság és a csalás bűne: hamis tanúskodás, eskü megszegése, tisztességtelen tárgyaláson való részvétel.
A testi vágyak kielégítésének bűne: függőségek.
A lustaság bűne
A lopás bűne
A fösvénység bűne
Az irigység bűne
A büszkeség bűne: saját személyünk Isten fölé magasztalása
A gyilkosság bűne: ide tartozik az öngyilkosságra való buzdítás illetve az abortusz is
A boszorkányság bűne
A paráznaság bűne
A házasságtörés bűne
