Egy 14 éves lány a szülei boltjában dolgozott. Egyik nap egy 12 éves fiú jött be édesapjával újságot vásárolni. A fiú, amint meglátta a lányt, azonnal beleszeretett. Szerelem volt első látásra.
Attól a naptól kezdve a fiú, amikor csak tehette, lement a boltba. Szinte minden alkalommal egy kis tábla csokit is vett, amelynek csomagolásán rajta volt a kis üzlet címe és neve. Csupán ennyi történt, ugyanis a fiú soha nem merte megszólítani a lányt.
Így ment ez két évig, de az egyik nap, mikor a fiú ismét vásárolni indult, már nem a lányt találta a pult mögött, hanem egy idegen férfit. Később megtudta, hogy a lány és szülei egy másik városba költöztek. Még pár hétig reménykedett, visszajárt az üzletbe, de ezután feladta. Úgy érezte, hogy belehal a szívfájdalmába.
Ismét elmúlt jó pár év, és a fiú egyetemista lett. Egy őszi nap a kampusz udvarán sétált, szünet volt. Hirtelen egy zokogó lányra lett figyelmes, aki arcát a tenyerébe temetve sírt az egyik padon. Odament hozzá, hogy hátha segíthet valamiben. A lány csak annyit mondott, hogy az a fiú, akivel le tudta volna élni az egész életét, szakított vele.
A két fiatal némán ült egymás mellett. Az egyik pillanatban a fiú felállt, és elsietett, mivel véget ért a szünet, és órára kellett mennie. A lány ekkor vette észre, hogy ottfelejtette a jegyzeteit, a könyveit és az órarendjét. Kinyitotta a füzetet, hátha kiderül a fiú neve, és megnézte az órarendjét is, hogy utána vihesse a dolgait. Ekkor, az egyik jegyzetfüzet üres lapjai közül 763 csokis kis papírdarab hullt ki, mindenik hátán egy szerelmes üzenet volt. A címkék hátulján szerepelt a bolt címe és neve is, ahol a lány is dolgozott jó pár évvel korábban. Ismét sírni kezdett, de most már nem a szomorúságtól, hanem az örömtől.
Ezt a történetet azonban már egy másik lány meséli, aki szintén 14 éves, és szintén ugyanabban az üzletben dolgozik. A vásárlóknak éppen arról beszél, hogy miként ismerkedtek meg a nagyszülei, anno 60 évvel ezelőtt.
