Egy idős hölgy egy szombat délelőtt alaposan bevásárol a közeli szupermarketben. Amikor végez, két nehéz szatyorral a kezében elindul a parkoló felé.
Már messziről meglátja az autóját, ám ahogy közelebb ér, hirtelen megtorpan. A kocsiban ugyanis négy vadidegen férfi ül, és láthatóan nagyon jól érzik magukat.
A néni először azt hiszi, rosszul lát. Megdörzsöli a szemét, majd újra odanéz.
– Na, hát ez már mégiscsak mindennek a teteje! – morogja magában. – Fényes nappal akarják ellopni az autómat?!
Egy pillanatig sem habozik és ledobja a bevásárlószatyrait, előkapja a táskájából az önvédelmi pisztolyát, és torkaszakadtából rákiált a bent ülőkre:
– AZONNAL KIFELÉ A KOCSIMBÓL! MIND A NÉGYEN! KEZEKET FEL, ÉS MEG NE PRÓBÁLJANAK SEMMI OSTOBASÁGOT!
A négy férfi döbbenten mered rá.
– De asszonyom, mi csak… – kezdi az egyik.
– SEMMI BESZÉD! – szakítja félbe a néni. – TÍZ MÁSODPERCÜK VAN, HOGY ELTŰNJENEK INNEN!
A férfiak egymásra néznek. Látva, hogy az idős hölgy egyáltalán nem tréfál, villámgyorsan kipattannak az autóból, és úgy elszaladnak, mintha kergetnék őket.
A néni elégedetten elteszi a pisztolyt.
– Na, ezeknek is elment a kedvük az autólopástól! – mondja büszkén.
Felszedi a szatyrait, bepakolja őket a hátsó ülésre, majd beül a volán mögé.
Csakhogy amikor előveszi az indítókulcsot, az sehogy sem akar a helyére illeszkedni.
Próbálja egyszer, kétszer, háromszor, de hiába.
– Hát ez meg miféle ördöngösség? – bosszankodik.
Ekkor körülnéz az utastérben. Az üléskárpit más színű, a műszerfalon idegen tárgyak hevernek, és még a kormányon lévő huzat sem ismerős.
A néni lassan elsápad.
– Jóságos ég… ez nem is az én autóm!
Kiszáll, körülnéz a parkolóban, és két sorral arrébb megpillantja a saját, ugyanolyan színű és típusú kocsiját.
Egy pillanatig csak áll, aztán zavartan a fejéhez kap.
– Hát ezt szépen megcsináltam!
Gyorsan átpakolja a bevásárlást a saját autójába, majd úgy dönt, jobb lesz, ha maga jelenti az esetet a rendőrségen, mielőtt még nagyobb baj lesz belőle.
Néhány perccel később már a rendőrkapitányságon ül, és kissé szégyenkezve meséli a történteket az ügyeletes rendőrnek.
– Tudja, biztos úr, én tényleg azt hittem, hogy az autómat akarják ellopni! Csak később vettem észre, hogy két sorral arrébb parkoltam.
A rendőr egyre nehezebben tartja vissza a nevetését.
– Értem, asszonyom. És azt mondja, négy férfit kergetett ki abból az autóból?
– Igen, biztos úr. De hát honnan tudhattam volna, hogy nem az enyém?
A rendőr ekkor a terem túlsó végébe pillant, majd hangosan felnevet.
– Asszonyom, akkor most már mindent értek!
– Ugyan mit ért, biztos úr?
A rendőr a másik asztal felé mutat, ahol négy rémült férfi éppen feljelentést tesz.
– Látja azt a négy urat? Éppen most jelentik fel azt az őrült, pisztolyos öregasszonyt, aki fényes nappal megpróbálta ellopni az autójukat!