Menü Bezárás

Einsteint világhírű tudósként rendszeresen meghívták különféle fogadásokra

Albert Einsteint világhírű tudósként rendszeresen meghívták különféle fogadásokra, ünnepi vacsorákra és tudományos rendezvényekre, ahol szinte mindig elvárták tőle, hogy beszédet mondjon.
Einstein azonban sokkal szívesebben töltötte volna az idejét a laboratóriumban, mint elegáns termekben, hosszú előadásokat tartva.

Egyik este, amikor éppen egy újabb rendezvényre tartottak, fáradtan hátradőlt az autó ülésén, és így szólt a sofőrjéhez:

– Tudja, kedves barátom, kezdem nagyon unni ezeket a fogadásokat. Akárhová megyek, mindig ugyanazokat a kérdéseket teszik fel, és nekem újra meg újra ugyanazt az előadást kell megtartanom.

A sofőr a visszapillantó tükörből ránézett, majd elmosolyodott.

– Professzor úr, ha megengedi, lenne egy ötletem!

– Hallgatom! – felelte Einstein.

– Én már annyiszor hallottam az előadásait, hogy szinte kívülről tudom az összeset. Ráadásul, ahogy már többen is megjegyezték, egy kicsit még hasonlítok is önre.

Einstein kíváncsian előrehajolt.

– És mire akar kilyukadni?

– Arra gondoltam, hogy ma este én tartanám meg az előadást maga helyett. Maga pedig beülne a közönség soraiba, és végre egyszer nyugodtan pihenhetne.

Einstein először hangosan felnevetett.

– Maga aztán nem semmi! És mi lesz, ha valaki kérdez valamit?

– Ne aggódjon, professzor úr! Annyiszor hallottam már a válaszait is, hogy szerintem boldogulni fogok.

Einstein elgondolkodott, majd vállat vont.

– Tudja mit? Egyszer élünk! Próbáljuk meg!

Megálltak egy félreeső utcában, kabátot és fejfedőt cseréltek, majd Einstein a sofőr egyenruhájában, a sofőr pedig a híres tudósnak öltözve érkezett meg a rendezvényre.

A vendégek természetesen mit sem sejtettek a cseréről.

Amikor elérkezett az előadás ideje, a sofőr magabiztosan felállt a pulpitusra, megigazította a szemüvegét, és belekezdett Einstein jól ismert beszédébe.

Olyan pontosan adta elő, hogy a közönség többször is megtapsolta. Még Einstein is elégedetten mosolygott a terem hátsó sorában.

Az előadás végén a házigazda bejelentette:

– Köszönjük, professzor úr! Most pedig következzenek a kérdések!

Az első néhány kérdés egyszerű volt. A sofőr gond nélkül válaszolt rájuk, hiszen ezeket már számtalanszor hallotta.

Einstein egyre jobban élvezte a helyzetet.

Ám ekkor felállt egy idősebb professzor az első sorban.

– Professzor úr, lenne egy meglehetősen összetett kérdésem az elméletével kapcsolatban.

Ezután hosszú perceken át beszélt különféle matematikai összefüggésekről, egyenletekről és olyan tudományos részletekről, amelyekről a sofőrnek fogalma sem volt.

A teremben síri csend lett. Mindenki kíváncsian várta Einstein válaszát.

A sofőr azonban egy pillanatra sem jött zavarba. Nyugodtan megigazította a zakóját, végigmérte a kérdező professzort, majd kissé leereszkedő mosollyal megszólalt:

– Uram, ez a kérdés annyira egyszerű, hogy még a sofőröm is meg tudja válaszolni! Meg is kérem, hogy tegye meg!