Tudod, hogy miért ilyen volt a csőre az ón fejű szikvizes üvegeknek?

Nem tudod? Meg fogsz lepődni!

A magyar ember leleményes, ez tagadhatatlan. Így volt ez az 1900-as évek elején is, amikor már mindenki számára elérhető volt a szódavíz, a szikvíz.

Ekkoriban még színes, kisebb-nagyobb üvegekbe töltötték a frissítő nedűt, ezek idővel idejét múltnak számítottak, mert az a hír járja, hogy sérülékenyebbek voltak monoton, szürke társaiknál. Mára igazán különlegesek a színes palackok, ezeknek jó ára is van. Oldalukon ott van az eredeti gyártó neve, tehát tudni lehet, hogy kinek a vizét palackozták annak idején vele.

A ón sasfejes palackokat nagyjából a második világháborúig tartották forgalomba, utána már csak alumínium fejessel – ami műanyag betétes, esetleg műanyag nyomókaros is – lehetett találkozni.

Az ón fejesekbe még belenyomták a készítés dátumát is, a felső képen szépen látszik az 1935. év.

És hogy miért ez a furcsa kiképzés? Mikor megjelent a mindenki számára elérhető, viszonylag olcsó szikvíz – még egyszerű, sima csőrösen – az emberek elkezdték beöntésre használni, hisz formája, tartalma alapján tökéletes módja lehetett a régi irrigátor helyettesítésére.

Sőt, éjjeli pillangók is elkezdték használni egy-egy vendég utáni kimosakodáskor olyan helyeken, ahol nem állt rendelkezésre folyóvíz.

Ezt elégelték meg végül, és orvosi rendeletre áttértek a sasfejes verzióra, mely egyrészt szebbé, különlegesebbé tette a palackot, másrészt rendeltetés szerű használójának egyfajta biztonságot adott, hogy egészséget veszélyeztető dolgokra nem használhatták.

Idővel lecserélték a fejeket, de nagyjából 40 éven keresztül így árulták a frissítő nedűt, ez az idő elég volt ahhoz, hogy az emberek letegyenek káros ötleteikről. 🙂