Tényleg olyan olcsó volt 50 éve minden?

Vagy esetleg olcsó húsnak híg a leve?

Sokszor felvetődik, hogy “Bezzeg az én időmben, a régi rendszerben jobban éltünk…”

Mindenki tudja, hogy az idő megszépíti a dolgokat, de vajon így van ez esetben is?

Mennyit kerestek annak idején, mondjuk 50-60 évvel ezelőtt az emberek, és mennyit költöttek mondjuk élelmiszerekre?

Mennyibe kerülhetett akkoriban a tej, a kenyér, vagy az albérlet?

1960-ban nagyjából 800 Ft volt. Ez a hetvenes évek elejére felment kb. 2000 Ft-ig – persze átlagban. Volt, aki többért dolgozott, de nem a köznép. Volt, aki lényegesen kevesebbért.

Az élelmiszerárak nagyjából 1970-ig egy szinten voltak, kis változásokkal. Utána viszont minden évben félelemmel vártuk január elsejét, amikor a tv-ben bejelentették az áremelést. Nem azért, mert nem tudtuk mit emelnek, hanem mert nem voltunk benne biztosak, hogy mindenről hallottunk-e már előre.
A bejelentés tisztessége az épp ügyeletes tévébemondót érte.

Hogy, hogy nem – mire közölte hivatalosan is az összegeket, addigra már a lakosság nagy része bespájzolt azokból a dolgokból, amiknek az ára nagyobb százalékkal növekedett, vagy pedig alapvető élelmiszer révén sok fogyott belőle.
Fagyasztó még nem volt, ezért ha emelkedtek a húsárak, akkor kolbászt töltöttek, az egy ideig a sima hűtőben is elkolbászolt, néhány kiló pedig a hűtő mélyhűtőrészében is el volt.

Ha a cukrot vitték fel, akkor akár egy évre valót pakoltak az éléskamrába.
Lisztet módjával, olajat viszont abban az időben még nem lehetett halmozni, mert hamar lejárt a szavatossági idő. Mindössze 1 hónapig volt jó.

Akkoriban egy kiló kenyér 3 Ft és 3,60 volt. A zsemle meg a kifli 40 fillér, a vajas kifli 60 volt, a pacsni pedig 30.
A lecsókolbász 2,60, a gyulai 60, a téliszalámi 70 Ft volt.
A fagylalt még 50 fillér, egy doboz cigi a hatvanas években 3 Ft körül mozgott, ez a hetvenes évekre a duplája lett.

Az Állatkerti belépő 1 Ft, a vidámparki is. Ott a hullámvasút viszont 2 Ft volt. Nagy sztár volt akkoriban. Viszont ehettél sós perecet szintén egy Ft-ért, és igazi narancs üdítőt is vehettél 3-ért. Volt szalámis zsemle 2 Ft-ért, rántott húsos 3-ért.
1 Ft volt a cigi rágó, nyalókát is ennyiért vettél. Ugyanennyiért utaztál a villamoson, a buszjegy a duplája volt.
Viszont 6 éves korig ingyenes volt az utazás.

Hetvenes években jöttek a drágulások.

A liszt már 4,60 lett, ezzel arányosan ment felfele a kenyér ár is.
Már nem volt 50 filléres fagyi, a legkisebb adag 1 Ft-os. De az évtized végére már ettől is drágább lesz.

Egy orosz színes tv kb. 20 ezer Ft volt a hetvenes évek végén, vagyis egy átlagember majd egy évet gürizett érte úgy, hogy közben nem evett…. Vagyis egy fizetésből éltek.

Krémes a hetvenes évek közepén 1,50 volt, a francia drágább, azért kettőt kellett kiszámolni. A citrom 20 Ft, a narancs 25 Ft. Nem voltak drágák, de az utóbbit ritkán lehetett kapni. Volt helyette a kubai, ami finom volt, csak cikkezni nem lehetett. Banánt fogalmam sincs mennyiért vettük, de kapni sem lehetett, úgyhogy nem volt gond.

A gyógyszerek olcsók voltak, azt írtak fel amit akartál. Az idős asszonyok egész lajstrommal mentek az orvoshoz – akárcsak manapság. Viszont volt fekete recept is, ezt életmentős gyógyszeresnek hívták.

Volt tejjegy, de nem mindenkinek. Szociális indok kellett hozzá. Ez egészen a rendszerváltásig meg volt.

Nyáron az idénygyümölcsök ára 15-20 Ft volt, piacon vásároltuk, alkudtunk. Akkor még az árusok el is várták ezt, nem kötötték magukat a karóhoz. Nem voltak kiírt árak, mint manapság. Kérdezni kellett. “Lelkem, mennyiért adja ezt…:” Ha ügyes voltál, tojás akár Forintért is megvehetted. Ha jól alkudtál, a hetvenes évek elején egy pár rántani való csirkét vehették 20-30 Ft-ért, de ezért tényleg keményen alkudni kellett.

Megjelent a magnetofon, mai nevén magnó, sétálós. MK27-sel szaladgált mindenki az utcán, ez 1980-ban több mint kétezer volt. Kezdő fizetésnyi.

Egy napilapért 80 fillért, de akár 1,50-et is adhattál.

A bérlakás az államtól olcsó volt, az albérlet drága. A törlesztőrészlet kevés volt, pár száz forint, – lakásvásárlásnál – de még ezért is nyávogtunk, hogy még mindig a kamatot fizetjük.

Az albérlet ugyanekkor 500 Ft, és ezért csak ágybérlet járt, vagyis osztoznod kellett a szobán. Tehát drágább volt lényegesen albérletet kivenni, mint lakást törleszteni.

A nyolcvanas években egy tisztességes színes tévé már akár harmincezer is volt, de csak ismeretséggel lehetett azonnal hozzájutni.

A hitel annyira kedvezményes volt mindenre, hogy a személyi kölcsönt sokan felvették, aztán kiadták uzsorára.

Trabantot negyvenezerért vettél, és minimum 5 évet vártál rá. Skoda volt 72-ért is. A motorolaj 30 Ft, a benzin pedig 3 Ft volt. Egy Verhovina moped pedig 2000.

Telefonálhattál három percet két egész forintért a hetvenes években még.

Ha belegondolunk, hogy mennyit kerestünk, kerestek – és csak kenyérre, tejre, cukorra, alapvető dolgokra mennyit adtunk ki, – pld. vágott baromfi 30 Ft körül – akkor azt kell mondani, hogy igencsak be kellett osztani azt a kis pénzt, ami a borítékban lapult. Ezek alapján kimondhatjuk: egy szemmel sem éltünk jobban, csak máshogy.

Mások voltak az igényeink, kevesebbel is beértük…

1972-ben jelent meg egy riport egy bérelszáolóval, 1300 Ft-ot vitt haza akkoriban havonta. A férje géplakatos, ő nagyjából 3000-et keresett. Ez akkoriban kifejezetten jó fizetés.
Mire mindent kifizetnek, szövetkezeti lakás, televízió, csekkek, cigaretta, ilyen számla, olyan számla, újságpénzt, már összesen csak 2600 Ft-juk marad. Ebből befizetik az óvodát, és marad 2200 Ft-juk, ebből él a család.

Hónap elején bevásárol 200 Ft-ért, az alapvető élelmiszereket, így naponta nagyjából 60 Ft-ot költhetett, de mivel ez a pénz vasárnapra nem elég, ezért hétköznap kevesebb dolgot vehet, hogy a vasárnapi ebédre is fussa.

Egy napi hétköznapi bevásárlása – 1 kg zöldborsó 5.60, 1 kg. sertésoldalas 20.-, 1 kg őszibarack 12.-, 2 liter tej 7,20.-, egy vaj 5.-, 1 kg kenyér 3,60.-, vagyis összesen 53.40.
Úgyhogy tízórait otthonról visznek – általában vajas kenyeret, vagy valami maradék húst a kenyérhez… Fotó: Pinterest.com, retronom.hu, Fortepan.hu/Urbán Tamás