Sok helyütt máig használt, ötletes szerkezet

A parasztember egyik, talán legnagyobb ünnepe a disznóölés.
Nem az ölés itt a lényeg, hanem az elkövetkezendő idő biztonságérzete, hogy ismét lesz a családnak – beosztva persze – hónapokig mit az asztalra tenni.

A disznóöléseket általában télen tartották, nyáron csak extra esetben, esküvőre, és más ünnepre vágtak sertést.

Első dolog a perzselés, és utána a szőr maradványának, és a felső bőrrétegnek a lekaparása. Egészen száz évvel ezelőttig csak szalmával perzseltek, ekkor jött divatba, és kezdték el tömegesen használni a kézi hajtású, fatüzelésű  perzselőt, mely széllapátos volt.

A kereket megtekerve a széllapátok körbeforogtak, és levegővel táplálták a perzselő eleji dobban égő tüzet táplálta, a dob előtti csövön pedig kicsapott a láng. Szabályozni is lehetett a láng méretét, erősségét, gyorsabb forgatás nagyobb lángot, kisebb természetesen csekélyebbet eredményezett.

Ezt a perzselési formát váltotta fel valamikor a hetvenes évek környékén a palackos, PB-gázlánggal való “szőrtelenítés”.