Régen az öregek a gyümölcshöz is kenyeret ettek, állott vizet ittak, és a tejes ételekkel is óvatoskodtak

Nem úgy kell elképzelni, hogy nem ettek tejjel készült ételeket, de annak idején nem volt szokás, hogy amiben ecet van, vagy más savanyú ízt adó anyag, mint például gyümölcs – tejjel, vagy tejfölösen habarják. Jó ideig még a gyümölcsleveseket is rántással – csak világossal – csinálták.
Akkoriban úgy gondolták, hogy a két dolog egymással keveredve nem tesz jót a gyomornak. Aminek volt igazság alapja is, mert manapság is vannak, akik nem bírják a habarást.

Régen lényegében bármilyen gyümölcshöz kenyeret is ettek. És persze a kenyérhez is kenyeret ettek, de ez esetben nem a takarékosság volt az ok, hanem úgy gondolták, hogy a gyümölcs savasságát a kenyér felveszi, így még az is meg tudja enni, aki egyébként nem bírná.  Ha valaki epés volt, vagy sokszor fáj a gyomra, akkor a nehezen emészthető héjat nem fogyasztotta el a gyümölccsel, zöldséggel. A paradicsom héját rendre otthagyták, és a szilva, vagy szőlő héja is így járt.

Szokás volt az is, hogyha nagy ritkán fagylaltot ettek otthon – mert az idősebbek akkoriban úgynevezett kagylóban hazavitték inkább a gömböket – azt is kenyérrel kanalazták be. Egyrészt telt tőle a pocak, másrészt nem fájdult meg a torok. Ha mégis, akkor első pillanattól kezdve bekötötték, aztán legtöbbször minden gyógyszer nélkül, szépen meggyógyult – egy kis mézes, vagy karamell teával kiegészítve…

Vigyáztak rá, hogy ne egyenek, ne igyanak hideget. Régi, vastag falú házakban a csapból is elég hideg víz jött, ezért először kancsóba engedték ki, a kancsót letakarták egy kis szalvétával, és majd csak egy-két órás állás után fogyasztották, mikor már felvette a víz a környezet hőmérsékletét.

Ritkaság volt, hogy hideget ittak,  mint az is, hogy a jobb emésztés érdekében gyógyszert vegyenek be.

Ismert volt az a mondás, hogy akkor kell abbahagyni az evést, amikor a legjobban ízlik. Így megelőzhető a túlevés, a gyomorfájás. Ha mégis úgy érezték hogy sok volt a jóból, akkor elővették a szódabikarbónát, egy pohárba beleraktak egy kis mokkáskanálnyit, aztán rá néhány csöpp ecet… Elkezdett pezsegni – ezt itták  Bilagit helyett….Úgy értve – nem várták meg, hogy kelljen a gyógyszer. Ezzel persze nem azt jelzem, hogy mi jó, és mi nem – egyszerűen akkoriban csak passzióból nem kapkodtak be gyógyszereket. Fotó: Fortepan,Barbjerik Ferenc

Forrás