Őrség közben észrevettem egy kislányt, aki egy fa alatt állt és sírt: amikor meglátott engem, hirtelen abbahagyta a sírást és valami furcsát csinált 😲😲
Ma a szolgálat a szokásos módon kezdődött. Hűséges társammal, Rex-szel — egy idős, de még mindig nagyon figyelmes német juhászkutyával — lassan járőröztünk a város csendes utcáin. Napos reggel volt, kevés járókelő sietett a dolgaival. Minden hétköznapinak tűnt, és már azon gondolkodtam, hogy a műszak nyugodtan fog telni.
De hirtelen a tekintetem megakadt valamin, ami kilógott ebből a nyugodt képből.
Egy terebélyes, magas fa árnyékában állt egy kislány — öt-hat évesnek tűnt. A válla remegett, a könnyei végigfolytak az arcán, és hangosan zokogott. Senki sem volt a közelben.
Éles kanyarral az út szélére fordultam, leállítottam a motort, és Rexszel együtt odamentem hozzá.
— Szia kicsim, — mondtam óvatosan, — mi történt? Elvesztél?
A kislány hirtelen… megdermedt. A könnyek egy csapásra eltűntek, az arca nyugodt lett, túl nyugodt.
— Miért sírtál? — kérdeztem, lehajolva hozzá.
Csendben maradt. Csak a nagy szemei futottak ide-oda.
— Hol vannak a szüleid? — folytattam.
Ekkor hirtelen körülnézett, mintha félt volna valamitől, vagy keresett valakit. Furcsának tűnt, de ekkor Rex megugatott. A szőre felállt, a fülei hegyesek lettek. Mindig barátságos volt a gyerekekkel, és ez a viselkedés még jobban aggasztott.
A kislány mozdulatlanul állt, valahova a hátam mögé nézett. Úgy tűnt, hogy vár valamit… vagy valakit. Volt benne valami természetellenes — túl gyorsan abbahagyta a sírást, és túl közömbösen hallgatott.
Követtem a tekintetét — és ekkor vettem észre valami furcsát 😲😲 Ekkor értettem meg mindent… Folytatás az első kommentben 👇👇
Az utca sarkán két férfi állt. Nem vették le a szemüket sem rólam, sem a kislányról. Mindketten sötét dzsekit viseltek, az arcuk feszült volt, mintha jelet várnának.
Minden a helyére került egy pillanat alatt. Ez egy csapda volt. Egy kicsi, egyedül álló, síró kislány — a tökéletes csali bárki számára, aki nem megy el közömbösen mások bajai mellett.
Valaki odament volna, próbált volna segíteni, és a kislány megadta volna a címet, hová kell vinnie. Ott már a gyilkosok vártak volna.
Gyorsan hívtam a segítséget, és úgy tettem, mintha csak a gyerekkel beszélgetnék, miközben a sarokra lestem a szemem sarkából. De amikor elindultam feléjük, a férfiak elrohantak. Rex utánuk szaladt, én pedig követtem.
Már a szomszéd udvarban elfogtuk őket. Az egyiknél bilincset és szájpecket találtunk a zsebében, a másiknál kést és kulcscsomót. Később, a nyomozás során kiderült, hogy több városban elkövetett emberrablások láncolatához tartoztak.
És a kislány… Ő az egyik áldozat lánya volt. Kényszerítették, hogy részt vegyen a tervben, fenyegetve az anyját. De amikor meglátta a rendőri egyenruhát — összezavarodott, és nem tudta végigjátszani a szerepét.
És ha Rex nem érezte volna előbb a veszélyt, minden sokkal rosszabbul is végződhetett volna.
