Mit csináltak, ha vizes lett a só?

Mert, hogy vizes lett az biztos.

Ugyanis a régi lakásokban még természetes fűtés volt, a fatüzelés, széntüzelés meg párával jár – főleg, hogy nyilván főztek is, és egész nap a sparheltben, vagy sparhelten melegedett a víz is – szükség esetére.

Akkoriban a konyhák legtöbbször csak ajtón keresztül szellőztek, páraelszívó pedig nem volt…

Így aztán gyakran előfordult, hogy a fali sótartóban lévő só annyi vizet vett fel, hogy szinte formálhatóvá vált, telítődött nedvességgel.

Márpedig ha vizes volt, akkor sózni sem lehetett vele.

Mit csinált ilyenkor a gazdasszony?

Rizst rakott bele.

Megfogott egy marék rizst, és belekeverte a sótartóba.

Az egy nap alatt rendbetette.

Utána ugyanúgy használható volt, mint addig, hisz ha az ételbe belekerült egy-egy rizsszem, semmi baja nem lett.

Ezt a tulajdonságát használták fel a sónak akkor is, amikor nagyon nedves volt a lakás levegője.

Kiraktak tányérban egy jó adag sót, és az magába szívta a fölösleget.