Miért építették azt a rengeteg sátortetős-kockaházat? – videóval

Ezek a házak valamikor az ötvenes években jelentek meg először.  Pontosabban nem teljesen, mert már a negyvenes években is épült belőlük, de még nem tömegesen.
Alapvetően 10×10-esnek épültek, persze voltak kisebb változtatások, de nagyjából egy sémával: előszoba, abból nyílóan kamra, fürdőszoba, szemben a konyha, oldalt pedig a két szoba egybenyílóan. Vagy három.

Variációja lehetett még a külön szobabejárat, és a konyha szobákkal szembeni helye.

Azonban egy dologban mindegyik azonos volt,  két szoba az utcára nézett.

Ebben az időben még széntüzelésre rendezkedtek be, a házak kéményesek voltak, egy kéménnyel két helyiséget fűthettek egyszerre.

Persze jó volt ez akkor, erre volt pénz, és az emberek ki akartak lépni a múltból, a régi építkezési – szerintük elavult – stílust maguk mögött akarták tudni, és itt volt a kezükben egy olyan lehetőség, amit viszonylag kevés pénzből meg lehetett valósítani.

Milyen hatalmas lépés volt az egy munkásembernek, hogy saját erőből, esetleg OTP kölcsönnel – saját házat tudott építeni! Előtte együtt élt több generáció, az idősek beleszóltak a fiatalok életébe, bár az is igaz, hogy segítséget kaptak tőlük sok mindenben. Ilyen előtte nem volt, nem volt rá lehetőség, hogy külön életet kezdjenek. Ugyanígy a parasztság is több generáción át ugyanabban a házban lakott. Nagy váltás volt, hogy immár saját maguk is tudnak építkezni, és úgy gondolták, hogy ez az új forma kifejezi azt, hogy végre más világ van. Maguk mögött hagyják a régit, és az újjal egy jobb világ jön.

Szomorú, hogy mára az utódok jobbára szégyellik ezt az építményt… Aztán persze rájöttek, hogy nem minden fenékig tejföl, egy kétkeresős családnak fenntartani egy házat, fizetni a részleteket azért nem olyan könnyű, és hát azért néha csak jó volt az idősebb a háznál.

Rengeteg ház épült ebben a “stílusban”, és már a hetvenes években sok kritika érte, ennek ellenére még legalább tíz évig sokan húztak ilyen házat fel.

Eleinte az árvíz sújtotta településeket terjedt el ez a forma,  hirtelen kellett sok épületet tető alá hozni  a károsultak számára, viszonylag költséghatékonyan.

Aztán a városok munkásai átvették ezt,  a hetvenes években egy menyasszonypénzből fel lehetett húzni egy  épületet kalákában – ha a telek amúgy meg volt.
Az ötvenes-hatvanas években sok falusi beköltözött a városba a jobb élet reményében. Úgy gondolták: hátuk mögött hagyják a földtúrást, inkább dolgoznak havi fizetésért, könnyebb élet lesz.  Hogy az lett, vagy sem – azt már csak ők tudják, de hozták magukkal a Kádár-kockák stílusát.

Így aztán a régi, hosszú épületeket elbontották, vagy aki rafinált volt, egy részét megtartotta, és az új házat hozzátoldotta, vagy fordítva. Így máris egy jóval nagyobb épülete lett, egy kis nyári konyha, vagy hátsó szoba, kamra.

Sokan felújították ezeket, egy kis ügyeskedéssel mutatósra sikeredett változatok is születtek, ezek és  a toldott, még a régi parasztház egy részét megtartott épületek nem is ütnek el annyira a régi  magyar faluképtől mint a modern, de valahogy a magyar szokásokhoz, kultúrához nem passzoló óriás, többgenerációs  sokszor  akár mediterrán stílusú, vagy kastélyra emlékeztető hatalmas hodályok.

A Filmhíradók Online videója 1972-ben készült, bemutatja a régi parasztházakat, az azok helyén épült Kádár-kockákat, és próbálja rávezetni az embereket, hogy lehetne mást is építeni. Igaz, hogy amit jó példát hoz fel – nekem egyáltalán nem tetszik. A Kádár-kocka túl egyszerű, azok meg ízléstelenül “csicsásak”.

Forrás