Hogy nem égtek le az emberek, amikor még nem volt “százfaktoros” naptej?

Régen, amikor még a paraszti munkát nagyrészt kézzel végezték, a családok a nap nagy részét a szabadban, a földön töltötték.

Akkoriban is voltak nagy melegek, sokszor – ha szorított a munka – délben sem nagyon álltak le.

Manapság sokan úgy gondolják, hogyha szabadban dolgoznak – ott a lehetőség a barnulásra is, és hogy minél kevesebb ruhát viselnek, annál kevésbé lesz melegük is.

Holott egy viszonylag könnyű, szellős ruha épp segít elviselni a legnagyobb meleget is. A földeken ritkán áll meg a levegő, majd mindig fúj egy kicsit a szél. De ha mégsem, akkor is a mozgás miatt a ruha hűti viselőjét. Ráadásul véd a káros sugaraktól is.

Ahhoz már nagy hőségnek kellett lenni, ha a nadrág szárát feltűrték, ami nem igazán jó ötlet kint a földeken. A szalma szúr, koszolódik a láb rendesen, egy idő után kellemetlen.

Kendő, kalap nélkül sem jártak az emberek, a kalapot sokszor bevizezve dolgoztak. Az asszonyokon ott volt a kendő, nyáron, ha csak lehetett akkor világosabb színűt hordtak.

Fotó: Fortepan/Fortepan Forrás