Hogy gyászoltak régen?

Azt hiszed úgy, mint manapság? Nagy-nagy tévedés… Mindent másképp kellett csinálni mint addig, vagy a későbbiekben.

A gyász, gyászidő ma már teljesen más mint régen. Ma már mindenki úgy gyászol, ahogy neki megfelel. Ha feketében jár, az az ő dolga, és ha még a temetésre sem vesz fel régi gyászruhát, azt is megteheti, hisz ma már közfelfogás szerint nem a külsőségek számítanak – legalábbis ezen a téren.

Még pár tíz évvel ezelőtt is élénken éltek a régi szokások, néhol alkalmazkodva az eltelt időhöz, és új körülményekhez.

Maga a gyász a temetéstől kezdődik, az előtte lévő gyász a siratás időszaka volt. A gyászidőben a gyászolók régen, fehér, manapság pedig inkább fekete ruhát öltenek. Egyes helyeken fekete karszalag is megfelel.

A fehér viseletnek az volt a magyarázata, hogy gyászban az egyszerűségre törekedtek, ezért festetlen anyagból készült a ruházat. Manapság már a feketét ismerik gyászszínként, de már nem olyan kötelezően, mint akár 50 éve.

Minél idősebb, és minél közelebbi hozzátartozó volt az elhunyt, annál hosszabb volt a gyászidő. Egy férjet, egy szülőt 1 évig is gyászolni kellett.

És ez nem csak a viseletben nyilvánult meg.

Férfiaknál például előfordult, hogy a gyászidő alatt egy ideig nem borotválkoztak, és akár hajat sem vágattak.

Aki gyászolt, az nem mehetett bálba, semmilyen mulatságba, esküvőre, disznótorra, és nem is házasodhatott, majd csak a gyászidő leteltével. És  bizony viselkedésbeli megkötések is voltak. Nem illett nyilvánosan vidámkodnia, mulatozni meg éppen nem. A gyászidőre a visszafogott élet volt jellemző.

Innen eredhet az a szokás, hogy a gyász alatt se rádiót hallgatni, sem televíziót nézni  nem lehet. És nyilván más hasonló örömöknek sem élhetett a hozzátartozóját nemrég elvesztett  – mint mozi, színház.  Ha valaki ez ellen vétett, akkor a közösség megszólta érte.  Elkönyvelték, hogy valójában az elhunytat nem szerette., egy felelőtlen, megbízhatatlan, magának való ember.

Ha valaki már közel volt a negyvenhez- asszonyok esetében – , és elveszítette férjét, vagy szülőjét, akkor a gyászruhát a történtek után  soha életében nem vehette le.

Ezért volt olyan sok fekete ruhás asszony még az ötvenes-hatvanas években.

Ugye milyen jó, hogy ezen az időszakon átléptünk?