Frida Kahlo neve aligha hangozhat ismeretlenül bárki számára ezen a világon. Népszerű mexikói festőművésznő volt, aki főként a szuperrealista önportréiról vált közismertté. Fantasztikus tehetséggel bánt az ecsettel, na meg a színekkel – az élete viszont tele volt sötét pillanatokkal.
Frida 1907 július 6-án született, Mexikóvárosban, és ugyanitt, a szülői házában hunyt el, melyet ma a Kék Házként ismernek, és múzeumként működik. Frida mindig is azt állította, 1910 július 7-én jött a világra, holott az anyakönyvi kivonatában egyértelműen az előbbi dátum szerepel. Ezzel csupán azt szerette volna, hogy a születése napja egybeessen a mexikói forradalom kitörésének dátumával, ami azt jelentette volna számára, hogy az élete egy új, modern Mexikóban vette kezdetét.
A festészetben lelt menedékre
Kahlot már gyermekként súlyos csapás érte: mindössze hatéves volt, amikor megfertőződött a gyermekbénulást okozó vírussal. Ennek következtében a jobb lába deformáltan fejlődött a balhoz képest, és hogy ezt a hibát elrejtse, Frida hosszú, földig érő ruhákba és szoknyákba öltözött, a lehető legdivatosabb és legkifinomultabb eleganciával: mindig óriási figyelmet szentelt a megjelenésének annak ellenére, hogy egy bizonyos fazonra korlátozta a ruhatárát.
Miután leküzdötte a betegséget, az apja arra bátorította a kis Fridát, hogy különböző sportokkal – köztük futballal és harcművészetekkel erősítse meg a testét, olyan mozgásformákkal, melyek rendhagyónak számítottak akkoriban egy lánygyermek számára. Az ifjú hölgy gyorsan rádöbbent arra, hogy az egyetlen esélye annak, hogy valamire vigye az életben, a tanulás. Ezért beiratkozott a mexikói főváros egyik legjobb iskolájába (ahová csupán 35 lánynövendéket fogadtak), és ő volt mind közül a legtalpraesettebb és legszorgalmasabb diák.
Ennek az iskolának a falai mögött találkozott először Diego Rivera falfestővel, aki egy munkálat miatt érkezett a tanintézménybe. Fridát lenyűgözte a fiatalember személyisége és tehetsége, olyannyira, hogy az egyik barátnőjének azt állította, egy napon majd a felesége lesz.
1925-ben, nem sokkal azután, hogy Kahlo betöltötte a 18-at, egy autóbuszon utazott, amikor a jármű belefutott egy trolibuszba. A súlyos balesetben a kamaszlány hátgerince megsérült, továbbá eltörött több bordája, a medencecsontja és a jobb lába, az egyik válla pedig kificamodott. Egy vasrúd is átfúródott a testén, keresztülszúrva a méhét és a hasüregét – az akkor érzett fizikai fájdalom azonban eltörpült a hosszú éveken át tartó kínszenvedés mellett, melyet a gyermektelen élet okozott neki. Frida összesen 35 sebészeti beavatkozáson esett át. És bár három alkalommal sikerült teherbe esnie, a várandósságairól azonban minden egyes alkalommal kényszerrel kellett lemondania.
Hosszú és keserves felépülési időszak várt a fiatal lányra, akit a sérülései ágynyugalomra ítéltek. Hogy elüsse az időt, és elterelje a figyelmét a fájdalmáról, Fridának sürgősen kellett találnia egy elfoglaltságot, amivel leköthette magát. A szülei arra bátorították őt, hogy fessen, így sikerült végül, hogy egy évvel később Kahlo már az első saját önarcképét szignózhatta.
A festőművésznő összesen 143 festményt adott ki a keze közül. Ezekből 55 önportré. „Azért festem magam, mert túl gyakran vagyok egyedül, és mert ez az egyetlen téma, melyet kiválóan ismerek” – fogalmazott Frida. Míg élt, a festményeit az Egyesült Államok és Franciaország legrangosabb galériáiban állíttatta ki. A Louvre például meg is vásárolta az egyik munkáját, a Keret című önarcképét, 1939-ben.
A házasság, mint pusztító méreg
Mivel egyre többször és egyre többet festett, Fridának másodvéleményre volt szüksége: egy objektív kiértékelésre, a munkáját és a tehetségét illetően. Így vette fel ismét a kapcsolatot Diego Riverával, a tapasztalt festővel, aki mihelyt megpillantotta Kahlo mesterműveit, egyértelműen a folytatást javasolta. Ettől a pillanattól kezdve már csak egy lépés választotta el őket egy szerelmi kapcsolattól: a közös szenvedélyük lángra lobbantotta a szívüket. Alig egy év múlva egybekeltek, bár Frida szülei hevesen ellenezték a viszonyt. Ekkor a lány 22, míg Diego 43 éves volt.
A házasságuk első éveiben gyakran költöztek, Rivera szakmai megbízatásai miatt. Főként Amerikában – San Franciscóban, New Yorkban és Detroitban éltek. A boldogságukat azonban kölcsönösen megmérgezték azzal, hogy hűtlenek voltak egymáshoz. Frida állítólag számtalan egyéjszakás kalandot élt át férjes asszonyként úgy más férfiakkal, mint nőkkel is. Amikor viszont megtudta, hogy Diego a húgával, Cristinával is megcsalta őt, dühbe gurult, és azonnal beadta a válókeresetet.
Egy évvel később azonban kibékültek, és másodszor is összeházasodtak. Bár a gondjaikat ezúttal sem sikerült megoldaniuk, mindaddig együtt maradtak, míg végül a halál el nem választotta őket.
Utolsó évek, és a nagy befejezés
1950-ben Frida állapota súlyosbodott. Az állandó fájdalmak mellett, melyek a balesete óta megkeserítették az életét, üszkösödés lépett fel a jobb lábában, ami végül amputációhoz vezetett. Kahlo elvesztette a fél lábát térdtől lefelé, ami súlyos depresszióba taszította őt, és ami az öngyilkosság gondolatát is mélyen elültette a fejében.
Frida 1954 július 13-án halt meg, egy héttel azután, hogy betöltötte a 47. évét. Utolsó kívánságát tiszteletben tartva, elhamvasztották. Néhány nappal a halála előtt a következőket jegyezte le a naplójába: „Remélem, hogy a távozásom vidám lesz, és sosem kell majd visszajönnöm. Frida”.
A halálának hivatalos oka tüdőembólia, de a gyanú, hogy túladagolás áldozata lett, a mai napig is él. Akár szándékos, akár véletlen volt, Frida Kahlo távozásának valódi körülményei sosem derültek ki, és a boncolás hiányában a poraival együtt a sírba szálltak.
Frida halála után férje, Rivera elrendelte, hogy a művésznő valamennyi személyes dolgát és ruháját a fürdőszobába zárják, és 15 évig fel ne nyissák annak ajtóját. A kívánsága teljesült: Kahlo halálának 50. évfordulóján tárták végül fel a helyiséget, mely valódi kincseket rejtett Frida élménydús, de fájdalmas életéről.
Szakmai sikere, míg élt, elenyésző volt. A hírnév és a mindent elsöprő nyilvános elismerés csak jónéhány évvel a művésznő halála után következett be. 2021-ben például, a Diego és én című festménye 35 millió dollárért kelt el egy New York-i árverésen! Nem csoda, hogy ez lett minden idők legdrágább latin-amerikai műalkotása…
