Szegediek a világ körül: egy deszki fiú, aki valóságshow sztárból filmrendező lett, és forgatásai során megjárta Afrika legszegényebb helyeit!
VV Milo, azaz Gyukin Milovan neve közel két évtizeddel ezelőtt, 2004-ban vált ismertté a Való Világ című valóságshownak köszönhetően.
A félig szerb, félig magyar származású deszki fiatal fél év után győztesként távozott a villából, s azon kevesek közé tartozik, aki az ott szerzett tapasztalatait és ismertségét kihasználva megtalálta saját útját a világban, s átállva a kamera másik oldalára filmrendezőként teljesedett ki.
MILO VIZSGAFILMJÉT AFRIKÁBAN FORGATTA
Milo a budapesti, Réz András nevéhez köthető, Werk Akadémián folytatta tanulmányait, rendező szakirányon. Itt elsajátíthatta a szakma alapjait a forgatókönyvtől a vágásig, a képalkotáson, a gyártásszervezésen, a dramaturgián, a filmhangon keresztül egészen a színészvezetésig mindent. Mivel ő maga is árva – tizenévesen veszítette el a szüleit – nem volt kérdés számára, hogy vizsgafilmje témájában is ebbe az irányba induljon el. Így hozta a sors, hogy Afrikában, egy olyan helyen, ahol alapjáraton óriási a szegénység és a nyomor, készíthette el dokumentumfilmjét. A film ezt követően elnyerte a szakma és a közönség elismerését, sőt, a budapesti Toldi Moziban bemutatásra is került, ahol a vetítésen résztvevő Afrikáért Alapítvány elnökének annyira megtetszett a produkció, hogy felkérte Milót az alapítvány kampányfilmjeinek forgatására.
“SZEGED MINDIG IS NYITOTTSÁGRA NEVELT”
“Imádok új dolgokat felfedezni, ezért nem is volt kérdés számomra, hogy csatlakozom az Afrikáért Alapítványhoz és minden adandó alkalommal örömmel ellátogatok ebbe a bizonyos harmadik világba, amit sokan nem hiába neveznek így. Eddig ugyanis mindig nagyon különleges és egyedi élethelyzetekkel és személyekkel volt szerencsém megismerkedni, amiért azóta is hálás vagyok. Minden bizonnyal ezt a fajta befogadó készséget/képességet abszolút annak köszönhetem, hogy Szegedről származom, hiszen a Napfény Városa mindig is nyitottságra nevelt” – vallja a filmrendező.
