Egy nővér el akarta lopni egy elhunyt férfi drága gyűrűjét, de amikor megérintette a kezét, rémületében felkiáltott 😱😱
Anna nővér majdnem három évet dolgozott a boncolóházban. Ez idő alatt mindent megszokott: a jeges szagot, a csendet, a halál közönyét. De minél több idő telt el, annál világosabban értette: ezen a munkán nem lehet meggazdagodni. A fizetés alig volt elég egy szoba bérlésére és étkezésre, míg Anna másra vágyott — saját házra, utazásokra olyan országokba, amiket csak fényképeken látott.
De ezek az álmok nem valósulhattak meg, ha továbbra is tisztességesen dolgozott. Így Anna tett egy lépést, amit senki sem tudhatott meg: lopni kezdett.
Nem a kollégáktól, nem a kórháztól — hanem azoktól, akik soha többé nem ébrednek fel. Az emberek gyakran érkeztek a boncolóházba drága ékszerekkel, gyűrűkkel, láncokkal vagy órákkal.
Néha még pénztárcákkal vagy autókulcsokkal is. A hozzátartozók ritkán vették észre a hiányt: túl sokkolta őket a halál maga. És ha emlékeztek is a részletekre, a boncolóházban senki sem tudott volna pontos választ adni.
Anna számára ez „könnyű pénz” volt. Egy nap egy harmincöt éves férfi érkezett a boncolóházba. A halál oka: szívmegállás. Fiatal, még nem idős, és nyilvánvalóan tehetős családból származott: a ruhái drágák, ápoltak voltak. De ami Anna figyelmét leginkább felkeltette, az az aranygyűrű volt a gyűrűsujján. Vastag, masszív, tompa csillogású — egyértelműen nem olcsó ékszer.
„Biztos drága…” — gondolta magában.
Elhatározta, hogy megvárja a megfelelő pillanatot. Este, amikor az ügyeletes orvos elment, és a betegszállító a hordágyat a szomszédos szobába vitte, Anna egyedül maradt a férfival. Tudta, hogy a boncolóház ezen részében a kamerák már rég nem működnek — a vezetékek tönkrementek, és senki sem javította őket.
Közelebb lépett, és a férfi fölé hajolt. Az arca nyugodt volt, mintha csak aludna. De Anna már látott száz ilyen „alvót” — számára nem ember volt, hanem tárgy. Kinyújtotta a kezét, és óvatosan próbálta levenni a gyűrűt.
De amikor megérintette a gyűrűt, majdnem megállt a szíve 😱😱 — Folytatás az első kommentben 👇👇
A férfi keze meleg volt.
Visszahúzta az ujjait, elsápadt. Néhány másodpercig mozdulatlanul állt, nem hitt a szemének. Az agyában a következő gondolatok cikáztak: „Ez nem lehet… A halottak nem melegek. Biztosan tévedtem. Ez csak az idegeim miatt van…”
De a belső hang nem csitult. Reszketve újra megérintette a csuklóját, és ezúttal az ujjait a pulzusára helyezte.
Pulzus. Gyenge, alig érezhető — de pulzus.
Anna hirtelen hátrált, és a szájához kapott, hogy ne kiáltsa el magát. Szédült: a férfi életben volt.
Ha nem próbálta volna levenni a gyűrűt, halottnak hitték volna, és másnap a boncolóasztalon végeztek volna rajta.
A másodpercek örökkévalóságnak tűntek. Anna megértette: a lopási szokása éppen most mentett meg egy életet. Segítségért rohant, az orvost hívta.
Később kiderült, hogy a férfit egy ritka roham érte — mély letargikus álom. A szíve a határig lassult, a légzése alig volt észlelhető, és még egy tapasztalt orvos is halottnak hitte.
De Anna miatt, az ő bűnös, de végzetes tettének köszönhetően a férfi életben maradt.
És csak ő tudta, hogy a csodálatos megmentés oka nem a lelkiismeretessége, hanem a kapzsisága volt.
