Egy általános iskolai tanítónő észrevette, hogy az egyik tanítványa az órák után a könyveit és füzeteit egy fa alá temeti: a tanárnő megdöbbent, amikor megtudta, miért teszi ezt a kislány 😱🤔
Az osztályban mindig kiemelkedett egy lány — csendes, visszahúzódó, de hihetetlenül okos. Tudta a legnehezebb kérdésekre a választ, gyorsabban oldotta meg a feladatokat, mint mások, és úgy olvasott, mintha minden szót a szívével szívna magába. De nem barátkozott senkivel, külön tartotta magát. Osztálytársai kerülték őt: mindenki tudta, hogy szegény családból származik, ezért gúnyolták, bántották.
A tanárnő sajnálta őt, de valami más még jobban nyugtalanította. Minden nap iskola után a lány nem sietett haza.
Kiment az iskola mögötti udvarba, leült egy öreg fa alá, hosszasan írt a füzeteibe, feladatokat oldott meg, könyveket olvasott. Aztán olyasmit tett, amitől a tanárnőnek egyszer elakadt a lélegzete: gödröt ásott, és eltemette benne a könyveit és füzeteit, majd betakarta földdel.
Ez újra és újra megtörtént, minden nap. Végül egy napon a tanárnő nem bírta tovább, és odament a lányhoz.
— Miért csinálod ezt? — kérdezte gyengéden.
A lány megdermedt, szorosan magához ölelte a füzeteit, és halkan válaszolt. 😱🤔 A válasz sokkolta a tanárnőt 😨 Folytatás az első kommentben 👇👇
— Apa nem láthatja őket. Megtiltja, hogy tanuljak.
Ezután olyan vallomás következett, amely megrázta a tanárnőt. Az apa úgy gondolta, hogy egy nőnek csak főzni, mosni és takarítani kell tudnia.
Ellenezte az iskolát, azt mondta, hogy a tudás csak elrontja a lányt, és hogy a jövője a házasság tizennyolc évesen.
Amikor egyszer rajtakapta a lányt, hogy házi feladatot csinál, elvette tőle az összes füzetét, szétszaggatta a könyveket és a tűzbe dobta őket. A lány sírt, könyörgött, hogy ne vegyék el tőle az egyetlen dolgot, ami örömet adott neki, de az apa hajthatatlan maradt.
Azóta a fa alatt rejtette el a könyveit, hogy otthon az apja ne találja meg. A hideg földön ült, megcsinálta a házi feladatát, visszatemette a könyveket, és úgy tért haza, mintha semmije sem lenne.
A tanárnő hallgatta, és alig tudta elhinni. Előtte egy gyermek állt, aki a tanuláshoz való jogáért harcolt, elrejtve a tudást, mint egy titkos kincset.
A szemében könnyek csillogtak, és a szívében egyre nőtt az elszántság: nem engedi, hogy ez a kislány elveszítse a jövőjét.