A borsika az ajakos növényekhez tartozik, és eredetileg a Földközi-tenger keleti partvidékén és a Fekete-tenger partján volt honos. A Benedek-rendi szerzetesek sok más gyógynövénnyel együtt hozták át az Alpokon és juttatták konyhakertjeinkbe és fazekainkba.
A borsfű az ajakosok családjába tartozik. Fűszer- és gyógynövényként is számon tartott növényről van szó, amelynek szárát és illóolaját gyógyászati célokra használják fel. Erős illata miatt úgy vélték, hogy ez csakis az istenek lakomáját fűszerezheti, éppen ezért az ókorban nagyon kedvelték ezt a növényt, amellyel legfőképpen húsokat és hüvelyeseket ízesítettek. A borsfű népies elnevezései: borsikafű, csombor, kerti csombor, bécsi rozmaring, hurkafű.
Egynyári növény, amely magról vagy dugványról szaporítható. A magokat egyenesen a földbe vessük 3 cm mélyre, vagy csak szórjuk a talajra. Alacsony, bokros, egyéves növénnyé fejlődik, apró lila virágokkal, és szürkészöld keskeny, hosszúkás levelekkel. Lilásrózsaszín virágait júliustól szeptemberig hozza, kedvező termőhelyen, (napos, meleg helyen) virágos hajtásait akár kétszer is begyűjthetjük. A levágott friss növénytömeget – szellős helyen kiterítve – azonnal szárítani kell. Az élelmiszerboltokban kapható őrölt, szárított változathoz képest összehasonlíthatatlanul jobb a házi, de saját híján a gyógynövényboltban beszerzett borsikafű-tea (nem filteres) frissen morzsolva is sokkal finomabb ételek ízesítésére.
A borsika kedvelt fűszernövénye a babból készült ételeknek, a zöldséges, húsos, kolbászos és egytálételeknek, és bár nem csökkenti a nehéz, tartalmas ételek kalóriatartalmát, de emésztésüket némiképp megkönnyíti. Bazsalikommal együtt alkalmazva ízesíti az ételeket, ha sószegényen vagy só nélkül kell főznünk.
A borsos ízű levelekkel húsokat, kolbászokat és mártásokat ízesíthetünk, de nagyon jó és klasszikus kísérője a savanyú káposztás és fejes káposztából készített ételeknek. Emellett jó a babos, gombás, krumplis ételekhez is, valamint pácokhoz is gyakorta szokták adni.
A borsikafű jól kiemeli a halak, a tojásos ételek, a sajtok ízét. Dél-Franciaországban kecskesajtot pácolnak borsikafüves szószban. Zöldségek közül a legjobban a paradicsomhoz illik, érdemes kipróbálni paradicsommártásokba. Az olaszok gyakorta készítenek olyan fűszerkeveréket, amelyben a kakukkfű, az oregánó, a majoránna és a zsálya mellett a borsikafű is szerephez jut.
A borsika mint gyógynövény
A baktériumok, vírusok és gombák elleni hatása, ahogy azt bizonyára már sejtik is, elsősorban a növényben nagy mennyiségben jelen lévő illóolajnak köszönhető, amely karvakrolt, cimolt, timolt és más antibiotikus hatású alkotórészeket tartalmaz.
Mindezeken kívül tartalmaz cserző- és keserűanyagokat, szitoszterint, urzolsavat is. E hatóanyagok összessége hozza létre a borsika emésztést elősegítő, gyulladáscsökkentő és a szervezet ellenálló képességét növelő hatását.
Tea formájában hatékony emésztési zavarok, felfúvódás, hasmenés, köhögés és nyálkás hörghurut esetén, és ezenkívül étvágyjavító hatása is van.
Érdekes alkalmazása gyermekeknél szamárköhögésben és asztmás panaszoknál: 100 g borsikát öntsünk le egy liter forrásban lévő vízzel és 20 percig hagyjuk állni. Szűrjük át, és adjuk a fürdővízhez hetente 2-3 alkalommal.
Borsikatea:
2 teáskanál borsikából és 1/4 liter forrásban lévő vízből készítjük. Hagyjuk 10 percig hűlni. Mézzel édesítve hatékony szere a köhögés, a hörghurut, valamint a görcsös és száraz köhögés kezelésének. A teába természetesen azonos mennyiségben kakukkfüvet is keverhetünk.
A hagyományos, nagyon régi füveskönyvek általában nem tesznek olyan nagy különbséget a kakukkfű, az oregánó és a borsika között, mert hatásuk és felhasználási területük nagyon hasonló. A borsika alkalmas lábgombásodás kezelésére. A legjobb, ha az egész lábfejünket naponta kétszer bedörzsöljük egy evőkanál olívaolajból és 5 csepp borsikaolajból álló keverékkel.
Makacs körömgombát hígítatlan olajjal ecseteljünk be. A friss, szétmorzsolt hajtások enyhítik a rovarcsípések okozta fájdalmat.
