Esténként a falu teljesen elcsendesedett – csak egy udvar felől hallatszott tompa zaj: egy ásó újra és újra a földbe csapódott.
– Hallod? – suttogta egyik szomszéd.
– Hallom… megint ás – felelte a másik.
Éjszaka, amikor az ablakok már sötétek voltak, és csak néha ugatott fel egy kutya a távolban, a kert széléről újra felhangzott az ásó koppanása.
Az asszony, egy hatvan év körüli, fáradt mosolyú özvegy, minden este kiment az udvarra, és ásni kezdte a földet.
A holdfényben jól kirajzolódott alakja a virágágyások és a roskadozó kerítés mellett, miközben a lábai alatt lassan gödrök tátongtak.
Eleinte az emberek csak összenéztek, és a bolt előtti padon beszélték meg. Sokan más-más magyarázatot adtak rá.
– Talán krumplit ültet? – vetette fel valaki.
– Novemberben? Éjjel? Itt valami nincs rendben.
– Mondom én, hogy rejteget valamit.
– De mit? – vitatkoztak a többiek.
Egy nap azonban a kíváncsiságuk győzött. Ketten úgy döntöttek, követik.
Egy régi pajta mögött rejtőztek el, és órákon át figyelték, ahogy az asszony zihálva forgatta az ásót a kemény földben, néha letérdelt, mintha hallgatózott volna a talaj felé.
A szomszédok megdöbbentek, amikor végre megértették, miért ás olyan kitartóan – és mit rejteget valójában.
Az igazság véletlenül derült ki. Az egyik szomszéd nappal, lekvárra hivatkozva, bekopogott hozzá.
Egy csésze tea mellett az asszony elárulta: férje halála előtt vallotta be neki, hogy évekkel korábban kincseket ásott el a kertben. Régi ékszereket, aranypénzeket, egy családi gyűrűt is.
De gyenge volt, halk szavú – és már nem tudta megmondani, pontosan hová rejtette.
Eleinte az özvegy azt hitte, el tudja engedni a dolgot. De nap mint nap egyre erősebben kísértette a gondolat. Végül ásót ragadott – és elkezdte a keresést.
Gödröt gödör után, ágyást ágyás után… de arany csillogás, antik pénz soha nem került elő. Csak a nedves, fekete föld, amelynek szaga már az egész házát belengte.
Azt beszélik, ma is ás.
És senki sem tudja: valóban csak férje hagyatékát keresi-e… vagy valami egészen mást rejt a kert, amiről az ember sosem mert beszélni.
