Az esküvőnkön a férjem egy hatalmas szelet tortát ragadott, az arcomra kenette, és hangosan nevetett: elhatároztam, hogy bosszút állok 😢😢
Gyerekkorunk óta együtt voltunk. Az iskolai évek óta elválaszthatatlanok, közös barátok, első szerelem – minden, mint a filmekben. Huszonöt éves korunkra már tudtuk, hogy ideje családot alapítani. Az esküvő logikus folytatása volt a történetünknek.
Gondosan készültem erre a napra: kiválasztottam a legszebb ruhát, sminkest hívtam, drága kezeléseket fizettem – mind azért, hogy tökéletes legyek. Amikor összegyűltek a barátaink és a családunk, úgy tűnt, minden úgy alakul, ahogy álmodtam.
Egészen addig, amíg oda nem értünk az esküvői tortához.
A városunkban hagyomány, hogy a vőlegény és a menyasszony felvágják a tortát, és adnak egymásnak egy szeletet. Én fogtam a kést, ő segített – és ekkor a férjem az én fülemhez hajolt, és suttogta:
— Mi lenne, ha belemeríteném az arcodat a tortába? Vicces lenne.
— Ne is gondolj rá. Minden tönkremegy.
— Rendben, — mosolygott, és azt hittem, beszélgetésünk véget ért.
De egy perc múlva hatalmas szelet tortát ragadott, és az arcomra kenette. Aztán hangosan nevetni kezdett. A vendégek is – nevettek, tapsoltak, videóztak a telefonjukkal.
— Na, tetszik a vicc? Mondtam, hogy vicces lesz! — örömmel szólt a barátaihoz.
Mindenki nevetett, kivéve engem. Az drága ruhámban álltam, tönkrement hajjal és sminkkel, és sírtam. Minden, amibe a lelkemet és erőmet beleadtam, egy pillanat alatt megsemmisült.
Ő tovább mulatott, amíg meg nem tettem valamit, amire egyértelműen nem számított 😲😢 Elmesélem, mit tettem, és ti mondjátok meg, jól cselekedtem-e. Folytatás az első kommentben 👇👇
Egy hatalmas szelet tortát ragadtam, és a majdnem ötezer dollárt érő öltönyére kentem. A vőlegény azonnal abbahagyta a nevetést, de a barátai még hangosabban nevettek.
— Tudod, mennyibe kerül ez?! Ez az öltöny többet ér, mint az életed! — kiabálta.
— Tudom, — válaszoltam nyugodtan. — Most már nem vicces, igaz? Csak vicceltem. Kellemetlen, ugye?
Levettem a gyűrűmet, a kezébe tettem, és magas fővel elhagytam a termet. Abban a pillanatban eldöntöttem: semmiféle „vicc” nem kezdi meg a házasságunkat. Válunk. Pont.
