Az esküvői szertartás alatt a vőlegény lassan felemelte a menyasszony fátylát, hogy megcsókolja, de amit alatta látott, halálra rémítette 😱😱
A szertartás alatt mindenki visszafojtotta a lélegzetét. A terem fehér szalagokkal volt feldíszítve, a rózsák illata betöltötte a levegőt, és halk, ünnepélyes zene szólt a háttérben. A vőlegény az oltár előtt állt, idegesen játszadozva zakója gombjaival. Egész életében erre a pillanatra várt — arra a pillanatra, amikor végre megláthatja szerelme arcát a menyasszonyi fátyol alatt.
A pap kimondta az utolsó szavakat, és csend borult a terembe. A vőlegény lassan felemelte a kezét, hogy megemelje a csipkés fátylat, és megcsókolja törvényes feleségét.
Úgy tűnt, még a fény is megszelídült, mintha maga az idő is megállt volna. De amikor végül meglátta a menyasszony arcát — ő maga is megdermedt. Szeme kitágult, ajka pedig önkéntelenül megremegett attól, amit a fátyol alatt látott… 😱😱 Folytatás az első kommentben 👇 👇
Előtte nem az a nő állt, akivel az elmúlt két évet együtt töltötte. Az arc a fátyol alatt egy másiké volt — hasonló, de mégis idegen. Egy pillanatra azt hitte, ez csak egy tréfa, de a nő előtte halkan suttogta:
— Bocsáss meg, muszáj volt megtennem…
Később kiderült, hogy az igazi menyasszony balesetet szenvedett útközben a templom felé, és nem tudott senkit értesíteni — a telefonja összetört.
A nővére úgy döntött, helyettesíti őt, hogy ne hiúsuljon meg a ceremónia, és elkerüljék a botrányt. Azt remélte, hogy minden csak egy szimbolikus szertartással ér véget, és utána mindent elmagyarázhat.
A vőlegény dermedten állt, nem tudva, sírjon-e vagy nevessen. A vendégek suttogni kezdtek, a pap pedig zavartan nézett körül, nem tudva, mit tegyen.
Ekkor kinyílt az ajtó — a küszöbön megjelent az igazi menyasszony, bekötött karral és könnyekkel az arcán.
— Sajnálom… elkéstem… — mondta.
A templomot suttogás és felkiáltások töltötték meg. A vőlegény sokáig hallgatott, majd odalépett hozzá, levette a gyűrűt a helyettesítő nő ujjáról, és mosolyogva mondta:
— Most már minden a helyére került.
