A születésnapomra a férjem egy üres telefontokot ajándékozott nekem, miközben az anyóson a vadonatúj iPhone-jával rögzítette a reakciómat: a férjem nevetett — egészen addig, amíg a helyére nem tettem. 😱😱
Negyvenéves lettem — egy kerek évforduló, amire sokáig készültem. Feldíszítettem a házat, megterítettem az asztalt, meghívtam a rokonokat és a barátokat. Az este csodálatosan indult — nevetés, zene, koccintások, emlékek. Mindenki ölelt, gratulált, boldogságot kívánt. Őszintén boldog voltam… egészen addig a pillanatig.
Amikor eljött az ajándékozás ideje, különösen izgatott voltam. Titokban reméltem, hogy a férjem új telefont vesz nekem — a régi ugyanis nemrég beleesett a mosogatóba, a kislányunk jóvoltából.
Aztán odajött hozzám egy nagy mosollyal, és átnyújtotta a régóta vágyott narancssárga dobozt. Rajta a híres márka logója. Alig hittem a szememnek.
— Na, bontsd ki, — mondta, alig visszafojtva a nevetését.
Reszkető kézzel levettem a fedelet… és megdermedtem.
Odabent semmi. Se telefon, se használati útmutató, se töltő. Csak egy üres doboz.
A férjem hangosan nevetett mellettem, miközben az anyósom az új iPhone-jával rögzítette a reakciómat — éppen azzal a telefonnal, aminek a dobozban kellett volna lennie.
— Vicces, nem? — mondta a férjem, miközben a nevetéstől alig kapott levegőt.
A vendégek elhallgattak. Kínos csend ült a szobára.
Éreztem, hogy gombóc nő a torkomban. De nem akartam jelenetet rendezni. Megerőltettem magam, hogy mosolyogjak, és megköszöntem a „különleges” ajándékot. Belül azonban forrtam a dühtől.
Amikor az ünnepség véget ért, a férjem — elégedetten önmagával — kiment kikísérni a vendégeket. Ekkor kezdtem el megvalósítani a bosszútervemet. Valamit tettem, amitől többé nem nevetett. 😨🫣 Folytatás az első kommentben 👇👇
Csendben összepakoltam néhány holmiját: a fogkeféjét, pár inget, a töltőt és a borotvát. Mindet egy szatyorba tettem, és az ajtó mellé raktam. Belülről bezártam a zárat, és lekapcsoltam a villanyt.
Néhány perccel később kopogtatott.
— Nyisd ki, mi van veled? Itthon hagytam a kulcsaimat! — mondta még mindig nevetve.
Nyugodtan odaléptem az ajtóhoz, és azt feleltem:
— Lakj anyukádnál. Ott van iPhone, ott van vidámság, és ott filmeznek is. Én pedig addig elgondolkodom, szükségem van-e egy bohócra a házban.
Ott állt az ajtó túloldalán, nem hívén, hogy komolyan beszélek. Én leültem a kanapéra, töltöttem magamnak egy pohár pezsgőt, és aznap este először őszintén elmosolyodtam.
Néha a legjobb ajándék az, ha valakinek emlékezteted: a vicceknek következményei vannak. 🎁💔
