A ”régiek csupa egészségtelent ettek, mégse híztak meg…:”

Mondogatjuk sokszor, persze magunk sem hiszünk benne….

Nem teljesen, mert nagyon sokan meghaltak fiatal korukban.  Persze ennek nem csak az étkezés milyensége volt az oka, hanem a háborúk, járványok, gyermekbetegségek, és az egészségügy akkori állapota.

Viszont, akik “túlélték” fiatalságukat, minden esélyük meg volt, hogy akár koruk matuzsálemi  legyen, ami akkoriban azért 70-80 év volt. Esetleg kilencven, de ahhoz már nagy-nagy szerencse, és sokszor bizony jólét kellett.

Nagy-nagy ritkaság volt a százéves, nem úgy, mint manapság, hogy minden napra jut szinte egy 100. születésnap…

Amúgy meg az, hogy  egészségtelen dolgokat ettek, az sem igaz. Mert szinte minden egészségtelen, amit mértéktelenül fogyasztunk.

Igen, ettek zsírosat, sőt, szinte csak azt ettek. És ettek szalonnát, legtöbbjük majd minden reggel, vagy este. Vagy reggel-este. Csakhogy nem konditerembe jártak hetente kétszer, hanem nap mint nap dolgoztak napközben a földeken, vagy akár irodában, ahová sokszor gyalog mentek – de utána ott volt a kert, ahol állandóan tevékenykedni kellett.

Az élet sem volt még olyan kényelmes, mint manapság. Gyalogoltak, bicikliztek, még kevesen autóztak. De akik autóztak azok meg mondjuk teniszeztek.

Édességet még viszonylag keveset ettek, süteményeket sem úgy készítették, hogy aki kapja marja, mindenki ehet, amennyit csak akar, általában ki voltak porciózva.
Cukorka-csokoládé úgyszintén. Ha ittak szörpöt – lehet hogy szaliciles volt, de csak normál adagolással. Lehet, hogy cukros volt, de nem félig nyomatták vele a poharat, és úgy igazándiból régen nagyobb sztár volt a szódavíz, mint a szörpös, többre nézték.

Az ételek jóval frissebbek voltak, nem kéthetes tojást, felfújt kenyeret, ultrapasztőrözött tejet vásároltak. A hús legtöbbször saját vágás, vagy ismerős hentesnél vett, aki megesküdött, ha kérdezték, hogy jó minőségű-e.

Igen, ették a füstöltet, de nem Húsvétkor egy parasztsonkát, hanem abból egy darabot főztek meg. Beosztották a friss húst is, a hétközbenek  nem arról szóltak. Zöldségek, tésztafélék. Persze ez utóbbi is tartalmaz rendesen szénhidrátot, de ha az ember fizikai munkát végez, ezzel gond nem lehet.

Nem szedtek ukkra-mukkra gyógyszert, egy fejfájással nem rohantak egyből az gyógyszeres szekrényhez, egy szúnyogcsípést nem kezeltek le egyből kenceficével, ha csak lehetett nem ettek annyit, hogy emésztést segítő szer kelljen.

Ha mégis, ittak egy kis szódabikarbónás ecetes vizet, vagy egy kis sima szódát. Esetleg egy pohár fröccsöt, az is segített. Persze alapból elvileg ezek a gyógyszerek ártalmatlanok, de folyamatosan szedve mindennek meg van a hátulütője.

Mint például a fájdalomcsillapítók egy része, amit manapság kilószámra eszünk, közben meg minden orvos, és gyógyszerész tudja, hogy egy bizonyos adag elfogyasztása összességében májkárosodást okoz. Nem okozhat, hanem fixen okoz…

Fotó: Fortepan.hu/Fortepan album Forrás