A ”régiek csupa egészségtelent ettek, mégse híztak el…:”

Mondogatjuk sokszor, persze magunk sem hiszünk benne….

Nem teljesen igaz ez a szlogen, mert egyrészt nagyon sokan meghaltak fiatal korukban akkoriban, másrészt az sem igaz, hogy csupa egészségtelent ettek.  A zsiradékkal például lényegesen takarékosabban bántak mint manapság, mivel be kellett osztani az 1-2 disznó utáni szalonnát. Persze a magas fiatalkori halálozásnak nem csak az étkezés milyensége volt az oka, hanem a háborúk, járványok, gyermekbetegségek, és az egészségügy akkori állapota.

Viszont, akik “túlélték” fiatalságukat, minden esélyük meg volt, hogy akár koruk matuzsálemi  legyen, ami akkoriban azért alacsonyabb volt –  70-80 év. Esetleg kilencven, de ahhoz már nagy-nagy szerencse, és sokszor bizony jólét kellett.

Ritkaság volt a százéves, ma is az, akkor meg még jobban.

Igen, ettek zsírosat, sőt,majd minden étellel. És ettek szalonnát, legtöbbjük majdcsak minden reggel, vagy este. Vagy reggel és este. Csakhogy nem konditerembe jártak hetente kétszer, hanem nap mint nap keményen dolgoztak  a földeken, vagy akár üzemben, vagy  irodában, ahová sokszor gyalog, esetleg biciklivel mentek – de utána ott volt a kert, ahol állandóan tevékenykedni kellett.

Az élet sem volt még olyan kényelmes, mint manapság. Nem mentek ajtótól-ajtóig gépkocsival. De akik autóztak azok meg teniszeztek, kirándultak, mozogtak.

Édességet még viszonylag keveset ettek, süteményeket sem úgy készítették, hogy aki kapja marja, mindenki ehet amennyit csak akar, általában ki voltak porciózva. Főétkezések után jutott egy-egy szelet. Cukorka-csokoládé úgyszintén. Ha ittak szörpöt – lehet hogy szaliciles volt, de csak normál adagolással. Cukorral készítették, de nem félig nyomatták tele a poharat, és úgy igazándiból régen nagyobb sztár volt a sima szódavíz, mint a szörpös, többre nézték.

Az ételek jóval frissebbek voltak, nem kéthetes tojást, felfújt kenyeret, ultrapasztőrözött tejet vásároltak. A hús legtöbbször saját vágás, vagy ismerős hentesnél vett, aki megesküdött, ha kérdezték, hogy jó minőségű-e.

Igen, ették a füstöltet, de nem Húsvétkor egy egész parasztsonkát, hanem abból egy darabot főztek meg. A többit meg felhasználták később. Levest, pörköltet készítettek belőle, volt aki fasírtot alkotott a darált füstölt húsból – mennyei az íze… Beosztották a friss húst is, azt bizony hét közben  nem ettek. Zöldségek, tésztafélék. Persze ez utóbbi is tartalmaz rendesen szénhidrátot, de ha az ember fizikai munkát végez, ezzel gond nem lehet.

Nem szedtek ukkra-mukkra gyógyszert, egy fejfájással nem rohantak egyből az gyógyszeres szekrényhez, egy szúnyogcsípést nem kezeltek le egyből kenceficével, ha csak lehetett nem ettek annyit, hogy emésztést segítő szer kelljen. (Akkor kell az evést abbahagyni, amikor a legjobban esik… – ismered? )

Ha mégis, ittak egy kis szódabikarbónás ecetes vizet, vagy egy kis sima szódát. Esetleg egy pohár fröccsöt, az is segített.
Elfogadták, hogy nem lehet minden tökéletes. A lényeg az volt, hogy minden nap kerüljön mértékkel étel az asztalra – ez volt a legfontosabb.

Fotó: Fortepan.hu/Fortepan album Forrás