A régi falusi konyhák eszközei, amiket már kevés fiatal tudna használni

Pár évtizede egy falusi ház legfontosabb helyisége minden kétséget kizáróan a konyha volt, ahol olyan praktikus eszközök vették körül a háziasszonyt, ami egy életen át kiszolgálta őket.

A falusi konyhák központi tárgya a tűzhely, vagy ahogy legtöbb helyen nevezték, a spór volt. Azon főztek, melegítették a mosdóvizet, de melegedtek  is mellette, sokszor akár több helyiséget is felfűtve.

A konyha és a fürdőszoba sokaknál egyben volt ekkoriban, a tükör is itt volt, illetve kannákban, vödrökben a vizet is itt tárolták. A spór mellett legtöbbször a behordott tüzelő magasodott, ott száradt, és melegedett tüzelésre kész állapotba. A székek helyett inkább hokedlik voltak az asztalok körül, amelyek fiókos része alkalmas volt kefék, kenőcsök, és egyebek tárolására. Az alapfelszereltséghez tartoztak a sámlik is, amin vagy a gyerekek foglaltak helyet, vagy a felnőttek használták őket kukorica morzsoláshoz, esetleg liba, vagy kacsatöméshez.

A sütéshez-főzéshez való eszközöket legtöbbször a falra akasztva tárolták, a falakat pedig saját készítésű hímzett falvédőkkel díszítették.

Ma már nehéz elképzelni, mennyire fontos volt a kamra, ahol hónapokra lehetett tartalékolni az ételeket.

Minden háziasszony büszkesége volt a teli kamra.

A kamrákban füstölt húsok, kolbászok, savanyúságok és befőttek kaptak helyet. A savanyúságok tetejét akkoriban még celofánnal zárták le. A kamrában volt a helyük a szódásüvegeknek, a zsírosbödönnek, a demizsonoknak és a tojásnak is.

A konyha a lakás legtisztább helye volt. Minden nap kitakarították, és minden évben legalább egyszer kimeszelték. A hófehér falakat leginkább tányérok és hímzett faliáldások díszítették. Ezek egyik generációról a másikra átöröklődtek.