Sokan emlékeznek arra, amikor régen a konyhába lépve, a villanyt felkapcsolva a sarkok között szaladgáló rovarokat láttak. Úgy tűnt, hogy a csótányok az élet szerves részét képezik. Az ilyen kellemetlen „szomszédok” megjelenésének fő oka az asztalon vagy a padlón hagyott kenyérmorzsa volt. Ebben volt némi igazság, de a fürge rovarok még a szorgalmas háziasszonyok kifogástalanul tiszta otthonaiban is megjelentek.
Honnan származnak a csótányok?
A legegyszerűbb módja annak, hogy „háziállatot” szerezzünk magunknak, ha véletlenül behozzuk a lakásunkba. Sokféle lehetőség van: a munkahelyről, a piacról, egy boltból, vagy akár egy barátunkból, aki látogatóba jön. Ha olyan szerencsés vagy, hogy hím példányt hozol, akkor kevesebb a probléma – szaladgál, nem talál párt, és vagy elpusztul valahol a sarokban, vagy a papucsod alatt végzi.
A csótányok „maguktól” is jöhetnek, ha a házban lévő ételek rosszul vannak csomagolva és könnyen hozzáférhetőek. Ez egyébként megmagyarázza, hogy a csótányok miért érezték magukat olyan jól a szovjet lakásokban – akkoriban egyszerűen nem létezett olyan, hogy polietilén, és a vákuumcsomagolás is ritka volt. A papírba csomagolt ételek valóságos paradicsomot jelentenek a rovarok számára.
Tehát a „lakótársak” is eljöttek hozzám.
Nem is gondoltam, hogy a gyerekkori csótányos történet újra megtörténhet. Talán hittem az egykor népszerű mesékben, hogy a számítástechnika fejlődésével a kártevők örökre elhagyták otthonainkat.
