Egy nyugodt vidéki tanya életébe is betoppanhatnak váratlan látogatók, különösen, ha az adóhatóság képviselőiről van szó. Egy ilyen esetről szól a történet, amikor egy öreg gazda és egy túlzottan magabiztos ellenőr találkozása humoros, mégis tanulságos fordulatot vett.
A NAV munkatársai egy illegális szeszfőzést gyanítva érkeztek meg egy vidéki gazdához. A gazda, aki már nem mai csirke, nyugodt és barátságos modorban fogadta az ellenőröket. Megengedte, hogy bárhova bemehessenek, körülnézzenek a birtokon, egyetlen kivétellel: „Bárhova bemehetnek, uraim, csak a gépszín mögötti fészerhez ne menjenek!” – figyelmeztette őket.
Ez azonban olaj volt a tűzre az egyik nagyképű ellenőr számára, aki kihívóan elővette a szolgálati igazolványát, és az orra alá dugta a gazdának: „Látja ezt az igazolványt, bátyám? Ezzel én bármelyik mezőgazdasági létesítménybe bemehetek! Nem maga fogja megmondani nekem, hogy mit tehetek!”
Az öreg gazda csak nyugodtan bólintott, és így szólt: „Rendben van, maga tudja.” A történet itt vehetett volna véget, ha nem történik valami, amit az ellenőr soha nem felejt el.
Az ellenőr önelégülten átlépett a kerítésen, és elindult a tiltott terület felé. Alig telt el néhány perc, amikor a csendet megtörve üvöltözés hallatszott a fészer irányából. Az ellenőr pánikban rohanva tért vissza, mögötte egy hatalmas, svájci díjnyertes tenyészbika vágtázott, minden lépésével egyre közelebb kerülve a rémült emberhez. A nagyképű pénzügyőr már az életéért futott.
Az öreg gazda ekkor felkapta a vödröt, amit éppen a kezében tartott, ledobta a földre, és a kerítéshez rohant. Teli torokból kiáltotta az ellenőr felé: „Az igazolványt, mutassa neki az igazolványt!”
A tanulság egyszerű, de mélyreható: néha nem az igazolvány vagy a hivatalos hatalom az, ami segít a bajban. A vidéki élet sajátos szabályai vannak, és az arrogancia helyett egy kis alázat és tisztelet sokkal messzebbre juttathat. Az ellenőr és a bika találkozása biztosan olyan élmény volt, amit a pénzügyőr soha nem felejt el.