Joggal érezheted úgy, hogy az életed egy olyan földi utazás, melyhez nem kaptál térképet, viszont esetenként mégis pontosan tudod, merre kell haladnod tovább. Nem tudod megmagyarázni, milyen ösztönök hajtanak, viszont érzed a löketet – mert minden kanyar, amit beveszel, egy nagyobb terv része, amelyben már a születésed előtt beleegyeztél.
Talán furcsán nézel most magad elé, de bizony így van: a születésünk előtt a lelkünk egy bizonyos megállapodást köt, amely megteremti az alapját azoknak a leckéknek és tapasztalatoknak, amelyekkel itt a Földön majd találkozni fogunk.
Ez az úgynevezett Lélekszerződés, melyet mindannyian „aláírtunk” a Forrással, a Teremtővel, mielőtt a világra jöttünk volna. Ha ezt elfogadjuk és megértjük, talán elhisszük, hogy minden, ami velünk történik ebben a földi életben, az nem véletlen, hanem része ennek a tervnek.
E felfedezés célja, hogy emlékeztessen bennünket arra, hogy életünk minden aspektusa része a fejlődésünkre vonatkozó, szeretettel és bölcsességgel megtervezett, gyönyörűen összehangolt tervnek, melyről mi hoztunk döntést, amit mi akartunk megtapasztalni itt, a földi életben, hogy lélekként gyarapodjunk, növekedjünk és elérjük a beteljesülést.
Ez a felismerés arra is fényt derít, hogy nem pusztán emberi lények vagyunk, akik spirituális tapasztalatot szereznek itt, a Földön, hanem spirituális lények is, akik emberi tapasztalatot gyűjtenek.
Íme 7 dolog, amit még születésed előtt elfogadtál:
1. Konkrét (lélek)leckék megtanulása
Ezek azok a bizonyos próbatételek – a létezésünk alapvető tantervei, melyek folyamatosan feszegetik a határainkat, kihívások elé állítanak, ezáltal pedig bővítik önmagunk és az Univerzum megértését. Az élettapasztalataink segítenek hozzá ezen lélekleckék elsajátításához: vannak, melyek szelíden, míg mások viharral söpörnek át rajtunk.
Ezek az öröm és a bánat, a diadalok és a veszteségek, a sikerek és a kudarcok pillanatai, melyek mind lehetőséget kínálnak a fejlődésre. Legyen szó egy megpróbáltatásokról teli kapcsolatról, ami megbocsátásra tanít, veszteségről, ami erősebbé tesz, boldogságról, ami visszaadja a hitünket és a reményt – ezek a leckék mind formálnak bennünket, azzá a lélekké, akivé vállaltuk, hogy válunk.
2. A család választása
Mi döntöttük el, mielőtt megszülettünk, hogy milyen családba kerülünk. Olyan ez, mintha kiválasztanánk a szereplőket egy színdarabhoz, amelyben mi vagyunk a főszereplők, és amelynek minden egyes tagját az élettörténetünkben betöltött egyedi szerepéhez választottuk.
Ezek általában karmikus kapcsolatok, amik életeken keresztül alakultak ki, minden családtag egy-egy lélek, akivel közös a történelmünk, a leckéink és a megoldatlan ügyeink. Ők mind arra hivatottak, hogy segítsenek a fejlődésünkben és elvezessenek bennünket a kitűzött (lélek)céljainkhoz.
A család, ahová beleszületünk, az a hely, ahol a legnagyobb kihívásaink és legmélyebb gyógyulásunk történik. E környezeten belül találkozunk először a szeretettel, a fájdalommal, árulással, támogatással és a konfliktusokkal, megtanulunk bízni, csalódni, megbocsátani és feltétel nélkül szeretni.
3. A szabad akarat ajándéka
A döntéseink, a legapróbbaktól a legfontosabbakig, mind hozzájárulnak a sorsunk alakításához. Akár kedvesek vagyunk valakivel, akár az álmainkat követjük vagy éppen megbocsátunk valakinek, ezek mind nyomot hagynak a lelkünk vásznán. A döntéseinket szabad akaratunkból hozzuk, a megérzéseink vagy a körülmények hatására.
A választásaink pedig mind összhangban vannak azzal a bizonyos tervvel, melyet még születésünk előtt szőttünk magunknak. A szabad akarat hatalma tehát óriási: felajánlja nekünk a lehetőséget, hogy életünket a beteljesülés, a megvilágosodás és az öröm felé irányítsuk.
4. Ígéret a lélektársakkal és ikerlángokkal való újrakapcsolódásról
Ha már érezted úgy az életed során, hogy bár mindent megvalósítottál, amit elképzeltél magadnak, mégis mintha hiányozna egy darab belőled, hát ezért. A lélektársakkal és ikerlángokkal való visszakapcsolódás olyan, mintha megtalálnánk önmagunk hiányzó darabját, saját lelkünk tükörképét egy másik személyben.
Ezeket a kapcsolatokat megtapasztalni hatalmas átalakulás, de kihívás is egyben: arra sarkallnak, hogy átlépjük a korlátainkat, hogy elfogadjuk valódi lényegünket. Tükröt tartanak elénk és arra ösztönöznek, hogy nézzünk szembe legmélyebb félelmeinkkel, merjük elfogadni legnagyobb erősségeinket. Csakis általuk válhatunk önmagunk legteljesebb kifejeződésévé.
5. A szolgálat iránti elkötelezettség
Egy életen át szolgálni számtalan dolgot jelenthet – gyakorlatilag minden cselekedetünkkel hatással vagyunk a környezetünkre. Önkéntes munkát vállalva, rászorulókon segítve, vagy csak egy barátot meghallgatva, számtalan módon tehetünk jót az embertársainkkal, a közösséggel, amelyben élünk.
Ezek a jócselekedetek pedig mind hatással vannak a lelkünk fejlődésére. Megtanítanak bennünket az adakozás örömére és a nemeslelkűség átalakító erejére. Valahányszor szolgálatot teszünk, teljesítjük a lelkünk azon megállapodását, hogy hozzájáruljunk a világ gyógyulásához, hogy közelebb kerüljünk a spirituális lényegünkhöz és az együttérzés egyetemes szívéhez.
6. A halállal mint átmenettel való találkozás
Ha lélek szemszögéből nézzük, a halál cseppet sem a vég, hanem inkább egy új kezdet. Egy átmenet, egy kapu a létezés egy másik szakaszába. Mielőtt megszületnénk, a halált az életciklus természetes részeként értelmezzük, olyan eseményként, amely ugyanolyan jelentős és szent, mint maga a születés.
Ez az elv hozzásegít minket, hogy a földi utunkat a béke és elfogadás mélyebb érzésével járjuk be. De ha megértjük, hogy a halál amolyan „szintet lépés” a lelkünk fejlődésében, akkor élhetünk igazán teljes életet, megbecsülve minden pillanatot, minden kapcsolatot és minden tapasztalatot, tudva, hogy a halál csupán egy újabb kapu a lelkünk útján.
7. A gyógyulás és a megbocsátás
A gyógyulás az egyik legkomplexebb része a (lélek)utunknak. Életeken átívelő sebek bonyolult feloldását, a megoldatlan karmikus adósságok törlesztését és teljességünk elfogadását jelenti. Míg kipipálunk minden pontot arról a bizonyos listáról, gyakran érezhetjük úgy, hogy ez már túl sok, nem bírjuk tovább. De a határaink állandó feszegetése is csak egy lecke, ami mély önvizsgálatra és fejlődésre ösztönöz bennünket.
Itt nem csupán a fizikai és érzelmi fájdalomból való felgyógyulásról van szó, hanem arról is, hogy összhangba kerüljünk valódi énünkkel, levetve az életek során felhalmozódott félelem, kétség és illúzió rétegeit.
Ha elfogadod és megérted, hogy az életed ezen a Földön egy előre elrendelt, szent szerződés, amibe beleegyeztél, már másképp fogod látni a „teljes képet” és tudomásul veheted, hogy csak így találhatsz vissza a veled született tisztaságodhoz, erődhöz és fényedhez.
