Menü Bezárás

Három régi barát egy hétvégi kirándulásról tart hazafelé autóval.

Három régi barát egy hétvégi kirándulásról tart hazafelé autóval. Jó hangulatban beszélgetnek, amikor egy éles kanyarban váratlanul balesetet szenvednek. Az ütközés olyan súlyos, hogy sajnos egyikük sem éli túl.
A következő pillanatban mindhárman a mennyország kapuja előtt találják magukat, ahol maga Szent Péter fogadja őket.
– Üdvözöllek benneteket, fiaim! – mondja barátságosan. – Mielőtt azonban eldöntenénk, hová kerüljetek, szeretnék feltenni nektek egy kérdést.

A három férfi kíváncsian összenéz.
– Miféle kérdést? – érdeklődik az egyikük.
– Képzeljétek el a saját temetéseteket! Ott állnak a koporsótok körül a családtagjaitok, a barátaitok és az ismerőseitek. Mit szeretnétek, mit mondjanak rólatok, amikor utoljára elbúcsúznak tőletek?

Az első férfi, aki életében orvosként dolgozott, egy pillanatig elgondolkodik, majd megszólal:
– Én azt szeretném, ha a feleségem azt mondaná, hogy szerető férj voltam, a gyerekeim pedig úgy emlékeznének rám, mint egy jó apára. A kollégáim és a betegeim pedig azt mondanák, hogy becsületes, lelkiismeretes orvos voltam, aki mindig igyekezett segíteni másokon.
Szent Péter elégedetten bólint.

– Nagyon szép válasz, fiam. És te? – fordul a második férfihoz.
– Én tanár voltam – kezdi a második. – Azt szeretném, ha a családom szerető férjként és jó apaként emlékezne rám. A régi diákjaim pedig azt mondanák, hogy igazságos, türelmes tanár voltam, akitől nemcsak a tananyagot, hanem az élethez is sok mindent megtanultak.
Szent Péter meghatottan mosolyog.

– Ez is igazán nemes kívánság. Úgy látom, mindketten szép nyomot hagytatok magatok után.
Ezután a harmadik férfihoz fordul, aki eddig csendben hallgatta a többieket.
– És te, fiam? Te mit szeretnél hallani a saját temetéseden?

A harmadik férfi gondolkodás nélkül rávágja:
– Azt, hogy: „Nézzétek! Megmozdult!”