Egy utazó prédikátor hosszú útja során megszáll egy kisvárosi motelben. Egész nap úton volt, ezért alig várja, hogy végre megvacsorázzon, és kipihenje magát.
Aznap este azonban váratlanul hatalmas vihar tör ki. Az ég elsötétül, orkánerejű szél támad, és olyan eső zúdul a környékre, amilyet évek óta nem láttak.
A motel tulajdonosa rémülten rohangál a folyosón.
– Mindenki azonnal hagyja el a szobáját! A folyó kilépett a medréből, és perceken belül elönti az épületet!
A vendégek pánikszerűen menekülnek a tetőre. A víz egyre magasabbra emelkedik, és hamarosan már a földszinti ablakokat is ellepi.
Nem sokkal később megérkezik az első mentőcsónak. A mentőcsapat sorra segíti be az embereket, majd az egyik férfi odakiált a prédikátornak:
– Atyám, jöjjön gyorsan! Van még egy helyünk!
A prédikátor azonban nyugodtan megrázza a fejét.
– Köszönöm, fiaim, de én maradok. Egész életemben hűségesen szolgáltam Istent, és biztos vagyok benne, hogy most sem hagy magamra.
– De atyám, ez életveszélyes! – figyelmezteti a mentőcsapat vezetője.
– Ne aggódjanak értem! Az Úr vigyáz rám. Inkább mentsék meg azokat, akiknek nagyobb szükségük van rá!
A csónak végül elindul nélküle.
Eltelik egy óra, a vihar azonban csak erősödik. A víz már teljesen ellepi a tetőt, ezért a prédikátor kénytelen felmászni a kémény tetejére.
Ekkor újabb mentőcsónak bukkan fel a hullámok között.
– Hé, odafent! – kiáltja az egyik mentős. – Azonnal szálljon be! Már csak percek kérdése, és az egész épület víz alá kerül!
A prédikátor a kémény tetejéről visszakiált:
– Köszönöm a segítséget, de nincs rá szükségem! Hiszek Istenben, és tudom, hogy nem engedi, hogy bajom essen!
– Atyám, legyen már esze! Itt fog megfulladni!
– Ne féltsenek engem! Az Úrnak terve van velem!
A mentősök értetlenül összenéznek, de végül kénytelenek továbbindulni.
Újabb egy óra telik el. A víz már a kéményt is elnyeli, a prédikátor pedig az épület tetején álló villámhárítóba kapaszkodva próbálja magát a felszínen tartani.
A szél süvít, villámok cikáznak az égen, és a férfi már alig bírja tartani magát.
Ekkor megérkezik a harmadik mentőcsónak.
– Atyám! – ordítja a mentős. – Ez az utolsó lehetősége! Fogja meg a kötelet, és azonnal jöjjön velünk!
A prédikátor minden erejét összeszedve válaszol:
– Nem! Az én Istenem bölcs és hatalmas! Egész életemben bíztam benne, és most sem fogok kételkedni! Biztosan megment!
– De hát már csak a villámhárító látszik ki a vízből!
– Menjenek csak! Az Úr majd gondoskodik rólam!
A mentőcsónak végül harmadszor is távozik nélküle.
Alig néhány perccel később hatalmas mennydörgés rázza meg a környéket. Egy villám egyenesen a villámhárítóba csap, a prédikátor pedig meghal.
Amikor felér a mennyországba, egyenesen Isten elé járul.
– Uram! – fakad ki méltatlankodva. – Egész életemben téged szolgáltalak! Hittem benned, imádkoztam hozzád, és soha egyetlen pillanatra sem kételkedtem a hatalmadban!
Isten türelmesen hallgatja.
– És amikor életem legnagyobb veszélyébe kerültem, biztos voltam benne, hogy megmentesz! Ott ültem a tetőn, aztán a kéményen, végül már a villámhárítóba kapaszkodtam, de te mégsem segítettél!
Ekkor az égből hatalmas, mennydörgő hang hallatszik:
– HISZEN HÁROM MENTŐCSÓNAKOT KÜLDTEM!