Egy fiatal, csinos nő úgy dönt, hogy a nagy hőségben lesétál a kis patakhoz, és megmártózik a hűs vízben.
Amikor odaér, elégedetten néz körül. A környék teljesen kihalt, a fák között csak a madarak csicseregnek, a patak vize pedig kellemesen csillog a napsütésben.
– Na, ez pont tökéletes lesz! – mondja magában. – Itt aztán biztosan nem zavar senki!
Még egyszer alaposan körülnéz, majd úgy dönt, hogy mivel egy lélek sincs a közelben, nem bajlódik a fürdőruhával.
Szépen leveszi a ruháit, gondosan összehajtogatja őket egy nagyobb kőre, majd óvatosan elindul a víz felé.
Már éppen belelépne a patakba, amikor hirtelen megzörren mögötte a bokor. A következő pillanatban egy középkorú rendőr lép elő a fák közül.
A nő ijedtében felsikkant, gyorsan felkapja a ruháit, és zavartan maga elé szorítja őket.
– Jézusom! Maga meg honnan került ide?! – kérdezi kipirult arccal.
A rendőr teljes nyugalommal megigazítja a sapkáját, majd udvariasan megszólal:
– Jó napot kívánok, kisasszony! Elnézést a zavarásért, de kötelességem figyelmeztetni, hogy ezen a patakszakaszon szigorúan tilos a fürdőzés!
A nő döbbenten mered rá.
– Hogy micsoda?! Tilos fürödni? És ezt miért nem írják ki valahová?!
– Ki van írva, kisasszony, csak a tábla egy kicsit feljebb van az ösvény mellett.
– Hát ez remek! – csattan fel a nő. – És mondja, mióta áll maga ott a bokor mögött?
– Már néhány perce, kisasszony. Éppen a környéket ellenőriztem, amikor megláttam magát.
A nő arca egyre vörösebb lesz a méregtől.
– Szóval maga végignézte, ahogy idejövök, leteszem a táskámat, leveszem a ruháimat, és elindulok a víz felé?!
– Hát… nagyjából így történt – feleli a rendőr.
– Ez egyszerűen felháborító! – fakad ki a nő. – Ha már tudta, hogy itt vagyok, és azt is, hogy tilos fürödni, akkor miért nem szólt akkor, amikor elkezdtem levetkőzni?!
A rendőr egy pillanatig elgondolkodik, majd teljes természetességgel megvonja a vállát.
– Azért, kisasszony, mert a vetkőzés teljesen szabályos. A fürdőzés az, ami tilos!
