Régen szinte minden háztartásban ismerték ezt az egyszerű praktikát. Ha valaki csuromvizes cipőben ért haza, előkerült a régi újság, néhány lapot összegyűrtek, majd betömték a lábbelibe. Sokan azt gondolják, hogy ezzel csupán a cipő formáját próbálták megőrizni, pedig egészen más volt a legfontosabb cél. A módszer ma is működhet, csak néhány szabályt érdemes betartani.
Évtizedekkel ezelőtt még nem álltak minden háztartásban elektromos cipőszárítók, és speciális ápolószerekből sem lehetett tucatnyit levenni az üzletek polcairól.
Ha a gyerekek egy esős őszi délutánon átázott cipőben értek haza, valahogyan el kellett érni, hogy másnap reggel újra felvehessék.
Nagyanyáink pedig ahhoz nyúltak, ami szinte mindig kéznél volt: a régi újságpapírhoz.
Nem csak azért tették bele, hogy megtartsa a cipő formáját
Az összegyűrt újságpapírnak nagyon egyszerű feladata volt: segített felszívni a cipő belsejében lévő nedvesség egy részét.
A papír nedvszívó anyag, így amikor száraz újságlapokat teszünk a nedves cipőbe, azok fokozatosan magukba szívhatják a vizet a bélésből és a nehezebben száradó részekből.
Az sem véletlen, hogy a papírt előbb összegyűrték.
Így könnyebben kitölti a cipő belsejét, és nagyobb felületen érintkezhet a nedves részekkel. Arra azonban figyelni kell, hogy ne tömjük bele túl erősen, mert azzal akár a lábbeli formáját is megváltoztathatjuk.
Egy apróságon múlik, hogy valóban működjön
Sokan itt követik el a hibát: betesznek egy adag újságpapírt, majd egész éjszakára úgy hagyják.
Ha azonban a cipő nagyon vizes, ennél többre lehet szükség.
Amikor az újság már átnedvesedett, érdemes kivenni, és új, száraz papírt tenni a helyére.
A nedves papír ugyanis egy idő után már sokkal kevésbé képes további vizet felvenni.
Ha a cipő kialakítása engedi, a talpbetétet is célszerű kivenni és külön megszárítani. A cipőfűzőket lazítsuk meg, a nyelvet húzzuk ki kissé, hogy a levegő könnyebben átjárhassa a lábbeli belsejét.
Ezután hagyjuk a cipőt jól szellőző helyen, szobahőmérsékleten megszáradni.
A radiátor gyorsabbnak tűnik, mégsem mindig jó ötlet
Ha átázik a cipő, sokan ösztönösen egyenesen a radiátorra teszik.
Elsőre logikusnak tűnik: minél nagyobb a meleg, annál hamarabb elpárolog a víz.
Csakhogy bizonyos lábbeliknél a túl erős, közvetlen hő többet árthat, mint használ.
A bőr kiszáradhat és veszíthet rugalmasságából, egyes ragasztások károsodhatnak, bizonyos anyagok pedig eldeformálódhatnak.
Különösen a drágább bőr- és érzékenyebb cipőket nem érdemes közvetlenül a forró radiátoron szárítani.
A lassabb, szobahőmérsékleten történő szárítás sok esetben kíméletesebb megoldás.
Nagyanyáink újságpapíros módszerének egyik előnye éppen ez volt: nem kellett hozzá extrém hőhatás.
Van azonban egy probléma a klasszikus újságpapírral
A régi praktika ma is használható, de nem feltétlenül minden cipőnél érdemes szó szerint követni.
A nyomdafesték bizonyos papírokról átkerülhet a világos anyagokra. Fehér vagy nagyon világos cipőnél ezért jobb választás lehet egy tiszta, jó nedvszívó képességű, festékmentes papír.
A fényes reklámújságok és szórólapok sem feltétlenül ideálisak, mivel a bevonatos felületük általában kevésbé nedvszívó, mint a hagyományos újságpapír.
Nem maga az újság a lényeg, hanem az, hogy a felhasznált papír jól szívja a nedvességet.
Nagyanyáink nem szerettek semmit idő előtt kidobni
A régi háztartási praktikának volt egy másik oka is.
Néhány évtizeddel ezelőtt természetesebb volt, hogy a tárgyakat addig használták, ameddig csak lehetett.
A kiszakadt ruhát megvarrták, a leszakadt gombot visszavarrták, a cipőt pedig tisztították, ápolták és lehetőség szerint megjavították.
Az újságpapír sem feltétlenül került azonnal a szemétbe. Használták csomagolásra, takarításra és számos más háztartási feladatra – többek között a nedves cipők szárításának segítésére.
Természetesen nem minden régi házi praktika volt hatékony vagy követendő. Ebben az esetben azonban valóban egy egyszerű, könnyen érthető elv áll a háttérben.
A kellemetlen szagot viszont nem feltétlenül oldja meg
Fontos különbséget tenni a cipő kiszárítása és a kellemetlen szag megszüntetése között.
Az újságpapír segíthet a nedvesség eltávolításában, de ha a cipő a teljes kiszáradás után is erősen kellemetlen szagú, önmagában a papír nem feltétlenül oldja meg a problémát.
Ilyenkor a lábbelit az anyagának megfelelő módon kell megtisztítani és alaposan kiszárítani. A talpbetétről sem szabad megfeledkezni.
Az sem szerencsés, ha ugyanazt a még nedves cipőt napokon keresztül újra és újra felvesszük.
Ezért működhet még ma is nagyanyáink régi trükkje
Ma már rengeteg modern megoldás létezik a nedves lábbelik szárítására, de bármikor előfordulhat, hogy egyik sincs kéznél.
Ilyenkor még mindig hasznos lehet a régi módszer.
Nyissuk ki a cipőt, vegyük ki a talpbetétet, ha lehet, majd lazán helyezzünk bele összegyűrt, száraz és nedvszívó papírt. Ha a papír átnedvesedik, cseréljük ki.
Ezután hagyjuk a cipőt megfelelően szellőző helyen, fokozatosan megszáradni.
Nagyanyáink tehát nem véletlenül tömték tele újságpapírral az átázott cipőket. Egy rendkívül egyszerű tulajdonságot használtak ki: a száraz papír képes magába szívni a nedvesség egy részét. És ami évtizedekkel ezelőtt működött, szükséghelyzetben ma is jól jöhet.
