Amikor elveszítünk valakit, aki közel állt hozzánk, természetes, hogy szeretnénk valamilyen személyes tárggyal is elbúcsúzni tőle. Egy kedves emlék, egy apró tárgy, egy óra, egy érme vagy akár egy fénykép is bekerülhet a koporsóba.
Régen azonban egyáltalán nem tartották mindegynek, hogy mit helyeznek az elhunyt mellé. A temetésekhez számtalan hiedelem és szokás kapcsolódott, amelyek közül néhány kifejezetten azt szolgálta, hogy megóvják az élő családtagokat egy újabb tragédiától.
Az egyik régi babona pedig éppen egy olyan tárgytól óvott, amelyet ma sokan teljesen ártatlannak gondolnának.
Évszázadok óta kerülnek személyes tárgyak az elhunyt mellé
Az a szokás, hogy a halott mellé különböző tárgyakat helyeznek, nagyon régi időkre vezethető vissza. Számos kultúrában úgy gondolták, hogy az embernek a túlvilágon is szüksége lehet bizonyos dolgokra.
Ezért kerülhettek a sírba vagy a koporsóba érmék, ékszerek, használati tárgyak, ruhák vagy olyan személyes holmik, amelyek fontosak voltak az elhunyt számára.
Az érmékhez például különösen sok túlvilági hiedelem kapcsolódott. Máskor egy kedvelt óra, bot, fésű vagy kisebb emléktárgy kísérte az elhunytat utolsó útjára.
Ezeknek a szokásoknak általában ugyanaz volt az alapja: az emberek szerették volna úgy elengedni szerettüket, hogy valami ismerős vele maradjon.
Egy különös szokás szerint még babát is tettek a koporsóba
Az egyik legfurcsább régi hiedelem akkor került elő, amikor rövid időn belül két ember is meghalt ugyanabból a családból.
Egyes közösségekben attól tartottak, hogy két halálesetet hamarosan egy harmadik követ majd. Ennek megakadályozására jelképes megoldást alkalmaztak: egy babát helyeztek a koporsóba.
A baba a hiedelem szerint a képzeletbeli „harmadik halottat” helyettesítette, így azt remélték, hogy a családot nem éri újabb veszteség.
Ma mindez különösen furcsának tűnhet, ám ezek a szokások olyan korszakokban alakultak ki, amikor a halált és a túlvilágot sokkal több rítus és babona övezte.
Volt azonban valami, amitől sokkal jobban tartottak
Egy családi fényképet elsőre tökéletes búcsúajándéknak gondolhatnánk. Hiszen mi lehetne személyesebb annál, mint hogy az elhunyt magával vigye szerettei képét?
Egy régi hiedelem szerint azonban éppen ezzel kellett nagyon vigyázni.
A babona úgy tartotta, hogy élő ember fényképét nem szabad az elhunyt mellé a koporsóba helyezni.
A hiedelem mögött meglehetősen hátborzongató elképzelés állt. Úgy vélték, hogy a fényképen szereplő élő személy ezzel jelképesen kapcsolatba kerülhet az elhunyttal, sőt akár „követheti” is őt.
Emiatt különösen veszélyesnek tartották azokat a családi fényképeket, amelyeken az elhunyt mellett még élő gyermekek, unokák, házastársak vagy más rokonok szerepeltek.
Az állatokra is különösen figyeltek
A régi temetési szokások nemcsak arra vonatkoztak, hogy mi kerülhetett a koporsóba. Arra is ügyeltek, mi történik annak közvetlen közelében.
Egyes vidékeken például rossz előjelnek tartották, ha egy macska vagy kutya átugrott a holttest vagy a koporsó fölött.
Az ilyen eseményekhez különféle baljós történetek kapcsolódtak, ezért a háziállatokat gyakran távol tartották attól a helyiségtől, ahol az elhunytat felravatalozták.
Ezek a szabályok jól mutatják, mennyire különleges határhelyzetként tekintettek régen a halál és a temetés időszakára.
A régi szokás modern változata ma is létezik
Bár sok régi babona lassan eltűnt, az a szokás, hogy valamilyen személyes tárgy kerüljön az elhunyt mellé, máig fennmaradt.
Csak éppen megváltoztak azok a tárgyak, amelyek fontosak számunkra.
Régen fésűt, órát, érmét vagy botot helyezhettek a koporsóba. Ma akár egy mobiltelefon vagy más személyes használati tárgy is bekerülhet mellé.
Az ilyen gesztusok mögött rendszerint nem babona áll, hanem az a nagyon emberi vágy, hogy valami ismerőssel búcsúztassuk el azt, akit szerettünk.
Miért maradhattak fenn ezek a hiedelmek ilyen sokáig?
A temetéssel kapcsolatos babonák valószínűleg azért bizonyultak különösen tartósnak, mert a gyász idején az emberek kapaszkodókat keresnek.
Ha valaki gyerekkora óta azt hallotta a szüleitől és nagyszüleitől, hogy bizonyos dolgokat tilos megtenni egy temetésen, később akkor is nehéz lehet figyelmen kívül hagynia ezt, ha egyébként nem tartja magát babonásnak.
Fontos azonban hangsúlyozni, hogy ezek népi hiedelmek, nem pedig valós veszélyt igazoló szabályok. Nincs bizonyíték arra, hogy egy fénykép koporsóba helyezése bármilyen későbbi eseményt befolyásolna.
Mégis érdekes látni, milyen erősen élt egykor az elképzelés, hogy az élőket és a holtakat bizonyos tárgyak jelképesen összeköthetik.
És talán ezért maradt fenn az egyik legerősebb régi figyelmeztetés is: a babona szerint, ha fényképet tesznek az elhunyt mellé, azon lehetőleg ne szerepeljen olyan családtag, aki még életben van.
