Bánj vele jól.. mert egy nap csak az ő emléke lesz a tiéd.
Néha azt hisszük, hogy anyáink örökké ott lesznek. Hogy fel tudjuk emelni a hangunkat, gorombák legyünk, figyelmen kívül hagyjuk őket.. és hogy holnap lesz még egy esélyünk helyrehozni a dolgokat.
De az élet nem mindig ad második esélyt.
Egy nap majd bocsánatot akarsz kérni, és nem lesz többé senki.
Egy nap tanácsra lesz szükséged, és csak a csendre fogsz hallgatni.
Egy nap majd megölelsz egy sírt… Bárcsak az ő teste lenne.
Ne várd meg, amíg túl késő lesz.
Ne várd meg, hogy a fájdalom rájöjjön, milyen értékes volt.
Bánj édesanyáddal tisztelettel, szeretettel, türelemmel.
Mert repül az idő…
és amikor rájössz, csak megbánás marad.
Ma hogy megvan vigyázz rá.
Ma, ami lélegzik, hallgasd meg.
Ma szeret téged mutasd meg neki te is.
