Egy orvosi központ recepciójánál várakoztam, csendben, nyugiban. Egyszer csak – „pszzz”. Persze rögtön hátrafordultam, de nem láttam semmi furcsát. Öt perc múlva megint hallom: „pszzz”. Gyanús volt. Körbenéztem, és akkor vettem észre: a szekrény tetején egy automata légfrissítő nyomta ki az újabb illatfelhőt. Bevallom, először az volt a reakcióm, hogy kikapcsolom ezt a kütyüt – annyira mű volt az illat, és hát egy kórházban nem épp odaillő.
Rögtön eszembe jutott egy régi nyaralás a fiammal. Tudod, mi maradt meg leginkább? Az a csodás gyógynövényillat, ami minden alkalommal belengett minket, amikor beléptünk a szobába. Ez össze sem hasonlítható egy bolti légfrissítővel, meg se közelíti. Persze rögtön elkezdett érdekelni, hogy mi lehet a titok. És mint kiderült – sokkal egyszerűbb, mint gondoltam volna.
Akkor vettem észre egy apró részletet – a bejáratnál lévő komódon egy váza volt, félig tele durva tengeri sóval. És innen indult a legérdekesebb rész…
A só titka
A szobalány elmesélte, hogy ebben a szállóban komolyan veszik az aromaterápiát. Ezért minden szoba hangulatát tudatosan alakítják ki. Mielőtt letörölte volna a port, jól megrázta a sóval teli vázát, hogy a szemek összekeveredjenek, aztán belecseppentett valami gyógynövényes főzetet. Az infúzió pontos receptjét ő sem tudta – állítólag titkos –, de néha enyhe borsmentás illatot lehetett érezni a levegőben.
Kiderült, hogy a só nem csak úgy ott van, hanem beszívja az illatokat, és szépen, fokozatosan engedi ki őket. Ráadásul a tengeri só önmagában is remek szagelszívó, úgyhogy még egy enyhe aroma is sokáig megmarad. Nekem ez teljesen új volt, és eldöntöttem, hogy ki fogom próbálni.
Amint hazaértem, rögtön nekiálltam alkalmazni a dolgot. Mivel annyi vázám nem volt, sima joghurtos poharakat használtam. Egy ment a polcra, egy az előszobába a cipők mellé, egy meg a fehérneműs fiókba.
Mindegyik poharat megtöltöttem tengeri sóval (de ha nincs, a sima asztali só is jó), cseppentettem bele 7-8 csepp illóolajat, aztán jól összekevertem. Elsőre borsmentát és citromot választottam, de aztán mindig hangulattól függően cserélgettem. Néha levendulát is adok hozzá – szuperül ellazít este.
Pár naponta csak kicsit megkeverem a sót, hogy újra felerősödjön az illat. Plusz a szobalány tippjére este még pár csepp illóolajat cseppentek a mosdóba is. Őszintén mondom, remek hatása van – finom, visszafogott illat lengi be a fürdőt.
Azóta a bejárati ajtónál lévő pohár só is a kis esti rituálém része lett. Lehet, furán hangzik, de amikor hazaérek, és kellemes illat fogad, tényleg úgy érzem, megérkeztem. Sokan talán hülyeségnek tartják, de én mindenkinek ajánlom, hogy próbálja ki. Ráadásul szinte semmibe nem kerül, és tényleg nagyon egyszerű. És a legjobb benne? Nulla vegyszer, csak természetes illatok.
