A halálraítélt az ítélet végrehajtása előtt azt kérte, hadd lássa a kutyáját: reggel, amikor az őrök kinyitották a cella ajtaját, rémülten dermedtek meg 😲😱
1947-ben a városi börtönben történt egy eset, amelyet azóta sem felejtett el senki.
A 3-as cellában egy elítélt ült, akinek már csak néhány napja volt hátra. Hazája elárulásában találták bűnösnek, bár ő az utolsó pillanatig állította, hogy ártatlan. De senki sem hallgatott rá.
Szeptember 16-án a nyilvánosság előtt kellett volna búcsút mondania az életnek.
Az utolsó éjszakán a börtönőr belépett a cellába. A hideg padlón, térdét átölelve ült a férfi, és reszketett a hidegtől és a kétségbeeséstől.
— Hé, ébredj fel — mondta az őr. — Van egy utolsó kívánságod.
— Engedjenek el. Nem vagyok áruló…
— Ez nem fog megtörténni. Gondolj másra: étel, bor, pap…
Az elítélt könnyes szemekkel emelte fel a tekintetét:
— Az utolsó kívánságom, hogy lássam a német juhászomat. El akarok búcsúzni tőle.
Az őr összehúzta a szemöldökét, de hosszú töprengés után mégis beleegyezett.
Egy órával később bevezették a kutyát a cellába. Amint meglátta a gazdáját, azonnal odarohant, farkát csóválva ugrált, nyalogatta a kezét. A férfi olyan szorosan ölelte át, mintha attól félt volna, hogy ez az ölelés lesz az utolsó. Simogatta, az állat bundájához szorította az arcát és csendben sírt.
A kutya egész éjjel a cellában maradt, de reggel, amikor az őrök bejöttek, hogy elvezessék az elítéltet, valami félelmetes látvány tárult eléjük 😱😲 A folytatás az első hozzászólásban 👇👇
Néhány percig még együtt lehettek. Az éjszaka eltelt. A kutya végig mellette maradt, nem engedett senkit közel hozzá.
Reggel, amikor jöttek a férfiért, az őrök megdermedtek. A férfi a padlón feküdt lélegzet nélkül, mellette pedig, fejét a gazdája mellkasára hajtva, ott feküdt a juhász. Egyetlen lépést sem hátrált, és morgott mindenkire, aki közelített.
Később azt mondták, hogy a szíve nem bírta tovább. De a város lakói mást őriztek meg emlékezetükben: a hűséges kutyát, aki az utolsó pillanatban is melegítette gazdáját, és nem engedte, hogy bárki megzavarja a búcsújukat.
A férfi nem árulóként távozott az élők sorából, hanem hű barátként, jószívű emberként.
