A szülőknek mondjuk nem minden esetben őszinte a mosolyuk a gyerekük egy-egy megszólalása hallatán, de mi attól még jól szórakozunk rajtuk.
1. Az apa mielőtt üzleti útra indulna, így szól a gyerekeihez:
– Fogadjatok szót anyunak, és írjatok majd, hogy mi újság itthon.
Alighogy kilép az apa az ajtón, a gyerekei összevesznek azon, hogy ki aludjon az anyukájukkal. Végül az anya tesz igazságot közöttük:
– Egyik este te, Panna, másik este pedig te alszol velem Luca.
Pár nap múlva az apa üzenetet kap a gyerekeitől:
„Szia apa! Mindannyian jól vagyunk. Az anyu ágyában minden este más alszik.”
2. Ha a kislányomnak nincs vagy 100 plüssállata akkor egy sem, de ő mégis inkább egy üveg mogyorókrémet választott alvópajtinak. Mondjuk szó se róla, meg tudom érteni őt.
3. A fiam gyakran füllentett nekünk otthon, ezért egyszer számon kértem
– Kisfiam, mi lesz így belőled felnőtt korodban, ha mindig csak hazudozol összevissza?!
– Hát ha nagyon bénán csinálom, akkor elítélt bűnöző, ha ügyes vagyok, akkor meteorológus, ha pedig nagyon profin csinálom, akkor politikus.
4. Egyszer kaptam egy telefonhívást a fiamtól:
Fiam: Találd ki anyu, hogy hol vagyok!
Én Most nem érek rá a gyerekes játékaidra fiam, hívj vissza később!
Fiam: Nem lehet, csak egy hívást engedélyeztek…
5. A tanárnőnek este megcsörren a telefonja:
– Halló! Jó estét kívánok tanárnő, azért hívom önt, hogy értesítsem, a kisfiam lebetegedett, ezért holnap nem tud menni iskolába.
– Értem, és hogy hívják az ön kisfiát? – kérdezi gyanakvóan a tanárnő.
– Kovács Balázskának. – jön a válasz.
– És önt hogy hívják? – kérdez tovább a tanárnő.
– A papámnak.
6. A kisfiam tátott szájjal bámulni kezdett a strandon két fiatal bikinis nőt, akik egymás mellett napoztak. Miközben nézte őket, időnként a szeme sarkából rám sandított. Egyszer csak a két lány felállt, és összepakolt, majd pedig elment. A kisfiam ekkor csillogó szemekkel rám nézett, én pedig már kezdtem rá felkészülni, hogy vajon mit fog kérdezni tőlem, mire így szólt:
– Apu, megehetem azt a csomag gumicukrot, amit otthagytak?
