1999-ben huszonhét diák indult el a várva várt ballagási kirándulásra, de egyikük sem tért haza: Huszonkét évvel később a nyomozók megtalálták az eltűnt autóbuszt – és benne… 😱😱
1999 nyarán egy kisvárosban huszonhét végzős diák útnak indult, hogy megünnepelje az iskola végét.
Egy sárga iskolabusz, tele nevetéssel és boldog beszélgetéssel, kora reggel elindult. Ez lett volna életük legboldogabb napja.
De azon a napon senki sem tért haza.
A busz az utasokkal és a kísérőkkel együtt egyszerűen eltűnt. Sem nyom, sem tanú, sem magyarázat. A nagyszabású keresések eredménytelenek maradtak.
Évek múltán a történet városi legendává vált – a tanárok mesélték a diákoknak, mint egy hátborzongató mesét.
Huszonkét évvel később, 2021 márciusában egy magányos turista, aki eltévedt egy természetvédelmi területen, véletlenül rábukkant egy rozsdás buszroncsra, amelyet félig elnyelt a föld és a fák gyökerei.
Odabent — poros hátizsákok, penészes fényképalbumok, szalagok és emberi maradványok. A nyomozók gyorsan megállapították: ez volt az a busz, amely 1999-ben tűnt el.
De a felfedezés nem válaszokat, hanem új kérdéseket hozott. Hogyan került a busz egy elhagyatott erdő közepére, több tíz kilométerre az úttól? És miért volt minden személyes tárgy gondosan elrendezve, mintha valaki szándékosan hagyta volna ott őket, hogy egyszer megtalálják?
Néhány nappal később a szakértők egy kis, az időjárás által elázott jegyzetfüzetet találtak az egyik hátizsákban. Egy diákhoz tartozott — Mary K.-hez.
Amikor a szakemberek megvizsgálták a lapokat, végre feltárták a rejtélyt: hová tűnt a busz, és mi történt a diákokkal. 😨🫣
Folytatás az első kommentben 👇👇
A füzetben kézzel írt bejegyzések voltak, különböző napokról.
„Leesettünk a hídról. A sofőr nem tudott időben fékezni. A busz a fák közé szorult. Kint – csend és erdő. Senki sem tudja, hol vagyunk.”
„Két fiú elment, hogy utat keressen. Két nap telt el – nem jöttek vissza. Megosztjuk a vizet. Az étel szinte elfogyott.”
„Éjjel üvöltést hallunk. Az egyik tanár szerint farkasok. De közelebb vannak, mint hinnénk.”
„Anna éjjel halt meg kimerültségben. Nem tudjuk eltemetni – a föld megfagyott. Csak mellette ülünk. Hideg van a buszban.”
„Nincs senki a közelben. Kiabáltunk, de senki sem hallott minket. Úgy tűnik, az erdő elnyeli a hangot. Nagyon félünk.”
„Mindenki sorra elmegy. Már csak öten maradtunk. Nem érzem többé az időt. Írok, hogy valaki tudja, itt voltunk. Nagyon éhes vagyok.”
Az utolsó bejegyzés 1999. július 27-én kelt.
A tinta elmosódott volt, mintha remegő zseblámpafénynél írták volna.
A szöveg félbeszakadt egy mondat közepén:
„Ha valaki megtalálja ezt — mi még mindig itt vagyunk…”
