Amikor a tréfás gyerekek szót nyitnak, szórakozás és kacaj borítja el az egész teret. Mindíg találnak valamely roppant szellemes mondást, melyeket akár évek multján is elő szoktak kapni és nosztalgiával idézni azok, akik személyesen is hallhatták. Bár néha a megnyilatkozásaik éles szándékúak lehetnek, de nem tudunk nekik haragudni, hiszen ezek nem sértésnek vannak szánva, de egyszerűen gyermeki őszinteséget tükröznek. Egy esetben pedig olyan bölcsességeket tudnak megfogalmazni, ami még a felnőtteket is elgondolkodtatja.
13. Hazafelé tartottunk az oviból, amikor a kisfiam megjegyezte, hogy egy lányt fog elvenni feleségül, aki nagyon szimpatikus neki. Amikor vadonatúj ruhákkal tele szatyrokba a feleségem várt minket otthon, és elkezdte bemutatni a napi vásárlás eredményét. A kisfiam aztán hajlandóan nézte a jelenetet egy darabig, majd hűvösen megjegyezte:
– Tudod mit, apa? Úgy döntöttem, hogy mégsem szeretnék megházasodni.
12. Az arcomat kentem épp a fürdőszobában, mikor a kisfiam megkérdezte:
– Mit csinálsz?
– Arcápoló krémet kenek magamra, hogy fiatalabb és szebb legyek.
Erre a fiam közelebb jött, megfigyelte az arcomat némi ideig, majd azt mondta:
– Anyu, te tudod hogy ez a krém szerintem nem hatásos…
11. A kisfiam rendetlenkedett az ebédlő asztalnál, ezért igyekeztem fegyelmezni:
– Drágám, ezt azonnal abbahagyod! Az étel nem játék! Ha ideérnek a nagyszüleid, elmesélem nekik, mennyire csintalan vagy!
– Kérlek, anyu, ne mondj semmit! Szeretném, ha meglepetést okozna a viselkedésem!
10. Mindent megpróbáltunk, hogy a kislányunk sült húst egyen. A férjem választott egy módszert, hogy ha megeszi, akkor nézhet meséket lefekvés előtt.
Odamentünk tehát a lányunkhoz:
– Drágám, szeretnél mesét nézni lefekvés előtt?
A lányunk reakciója:
– Mit kell most már megint megennem érte?
9. Egy nap én vigyáztam a nagybátyám lányára. Kimentünk a játszótérre, ahol megismerkedett egy vele egyidős kisfiúval, akivel végig cinkosan játszottak, csacsogtak és vihogtak.
Amint elhagytuk a játszóteret, a húgocskám megkönnyebbült sóhajjal jegyezte meg:
– Hála istennek, végre találtam egy társat.
8. A lányommal ebédeltünk:
– Kellené ketchupot is hozzá!
– Elfogyott a ketchup, de van majonéz helyette.
– Nem, majonéz nem kell.
Az ebéd folytatódott, amikor ismét megszólalt:
– Szomjas vagyok!
– Mit szeretnél inni?
– Gyümölcsteát.
– Nincs itthon tea, kicsim. Jó az sima gyümölcslé?
Mire a lányom letört, majd így szólt:
– Próbálsz spórolni velem, ugye?
7. Ismerek egy gazdag barátot, akinek a lánya most kezdte az első osztályt. Mivel napi zsebpénzzel látja el, ezért egy egész hadsereg lány csapdába ejtette, hogy vásároljon nekik édességet a büfében.
Az édesanyja egy idő eltelte után beszélni szeretett volna vele, és elmagyarázta neki, hogy ezeket a lányokat a legtöbben kihasználják őket, és csak azért barátkoznak vele, mert édességet vásárol nekik. Ajánlotta neki, hogy legközelebb azt mondja nekik, hogy „nem megyek veletek a büfébe, és nem veszek nektek édességet!”.
A következő nap iskolába menet, az anya megkérdezte a lányát, hogy figyelembe vette-e a tanácsot. A lány bólintott, és büszkén mesélte el, mit mondott a lányoknak:
– Nem megyek veletek a büfébe, és nem veszek nektek semmit! Tessék itt a pénz; vegyétek meg egyedül!
6. Megpróbáltam rávenni a lányomat, hogy megegye a hagymát a levesben:
– Nem akarom!
– De hisz rendkívül egészséges, és elpusztítja a káros baktériumokat is.
– Jobban örülnék, ha a csoki pusztítaná el őket.
Ebben sajnos egyet kellett értenem a lányommal.
5. A kisfiam megkérdezte, miközben reggelizett:
– Anyu, miért kell tejet innom?
– Mert egészséges, és attól jobban megnövök.
– És a felnőttek már nem nőnek? Ők már csak összemennek?
– Nos, valahogy így.
– Biztosan azért, mert könnyebb eltemetni őket!
4. Óvónő vagyok, és ma az egyik kislány sírva jött hozzám:
– Csúnyát mondott rám a Beni!
– De miért, azt mondta?
– Azt, hogy értelmes vagyok!
– De hát ez nem is csúnya. Tényleg van agyad, mint minden embernek.
– Nem nézz hülyének! Nekem végképp nincs agyam!
3. A vidra a kisfiam kedvenc állata. Egyik délután egy vidrákról szóló ismeretterjesztő könyvet olvasott fennhangon a szobájában, majd odafordult a vidra plüssállathoz, és azt mondta:
– Szeretném, hogy jobban megismerd a családodat.
2. A feleségemmel játszottunk a gyerekeinkkel, és az egyik feladat a játékban az volt, hogy négy kép közül válasszanak ki egy kakukktojást. A négy képen látható volt egy taxi, egy busz, egy szemetesautó és egy repülőgép.
Két gyerekem a repülőgépet választotta, mert ez repül, míg a többi nem. Mondtam nekik, hogy helyes a válaszuk. A harmadik gyerekem viszont a szemetesautót választotta. Nem értettem, miért, ezért megkérdeztem tőle, mire azt válaszolta:
– Ez azért a kakukktojás, mert ez szemetet szállít, míg a többi utasokat.
Még nekem sem jutott eszembe ez a megoldás. Nagyszerű példája annak, hogy a gyermeki logika néha felülmúlja a felnőttekét.
1. A 6 éves kisfiammal sétálni mentünk, miközben folyton figyelmeztettem:
– Nézz körül, mielőtt átmész az úton! Ne ugrálj a pocsolyába! Ne mászd meg a kerítést! Ne ugrálj le a lépcsőről, mert eltörheted a lábad… stb.
A kisfiam idővel megunta, majd azt mondta:
– Jaj, apa! Ne légy már ilyen ronda!
